Böröczki Mihály - Mityka : Óévzáró

Egy év megint elfeledkezett rólam,

pedig csupán a lassú idő kerget,

mint fürge musztáng, kiszaladt alólam,

nem hagyott semmit, csak az öreg nyerget.

 

Egy újabb mezőt végig bandukoltam,

víg füvet faltam, s mindenféle nyerset,

a kitárult rét megőrizett rólam,

pár lábnyomot, s a zöldek közt egy verset.

 

A vadvirágok szirma szinte lángolt,

a zöld meséskönyv röppent óriás volt,

egy sárkányraj se foghatott ki rajtam,

 

a karcsú fűszál-lányhad körbe táncolt,

az ékszerük egy fonott pitypang lánc volt,

s egy bárányfelhőn fölibük hasaltam.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1001 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.