Böröczki Mihály - Mityka : Vers-skanzen

2015.10.17. Böröczki Mihály - Mityka Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kócos verset fésülgettem,

babusgattam, megszerettem,

és mintha csak virág volna,

bekötöttem egy csokorba.

 

Megtarkállott, s olyan szép lett,

mellém csodállott egy rétet,

illatából olykor-olykor,

mártottam a gyerekkorból.

 

Gyűjtögettem, s körém állnak,

öreg szerszámok és házak,

s klottgatyámmal feleseltek,

vásott udvarok és kertek.

 

S minta most is enyém volna,

rakosgálom roskadt polcra,

tele mégse lesz egészen,

pedig sose hagynám félben.

Legutóbbi módosítás: 2015.10.17. @ 12:17 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.