Schifter Attila : Rák

 

 

 

Magvát  stresszviharok  verik  a  lelkedbe 

’s  a  gyűlölet  napja  alatt  kihajt 

árnyékot  vetve  minden  sejtedre; 

immár  számára  nyújtasz  táptalajt. 

 

Vérforralásokkal  meghatványozódnak 

a  gyilkosként  szabaduló  gyökök, 

lelked  peremén    rémhírhozónak   

a  rút  halál  néha  elücsörög. 

 

Felemészt  aljasan,  észrevétlen – némán 

( habár,  boncolgatni  te  akartad ) 

mégsem  te  rágódsz  már  a  problémán. 

 

Egy  ideje  Ő  rágódik  rajtad. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.01. @ 19:38 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.