Magvát stresszviharok verik a lelkedbe
’s a gyűlölet napja alatt kihajt
árnyékot vetve minden sejtedre;
immár számára nyújtasz táptalajt.
Vérforralásokkal meghatványozódnak
a gyilkosként szabaduló gyökök,
lelked peremén – rémhírhozónak –
a rút halál néha elücsörög.
Felemészt aljasan, észrevétlen – némán
( habár, boncolgatni te akartad )
mégsem te rágódsz már a problémán.
Egy ideje Ő rágódik rajtad.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.01. @ 19:38 :: Schifter Attila
