Gyermek voltam, anyámóvó-féltő karjáncsüngtem, nem engedettrossznak egy csepp helyetsem, és amíg ő élt,éreztem a bőrét,a szíve dobbanását,piros ruháján át.Láttam, s tudva tudtam,hogy amíg velem van…fenét, buta voltam,én semmit sem tudtam,evidensnek hittem,csak mióta itt lennkét lábamon járok,látom a világot,s nem kezébe adoma szedett virágot…Vázát nem ő keres,szívem most oly üres.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.28. @ 21:55 :: Blitzer Csaba