Furuglyás René : Az élelet

 

Súlyos kezeiddel

támaszkodtál ma rám…

Szemeim lehunyva,

sírásra állva szám.

Vajon minden elvész,

mit az ember épít?

Ezer fal föld alatt,

zöld takaró szépít…

Mindent, mi körbevesz,

majd úgy kell kiásni?

Ecsettel saras port,

csontunkról leverni?

Múzeumba fekszünk,

lelet lesz a tetem…

Nem számít már az sem,

mennyit miért tettem.

Könnyünket száraz föld,

beszívta oly sokat…

Napfény égbe vonta,

áztunk esők alatt.

Név, mit ősünk adott

nem jellemez tovább…

Nyomot többé nem hagy

hóban, sárban a láb.

Kérlek, mondd meg végleg:

meddig támasszalak?

Várjuk meg itt együtt,

míg ránk dőlnek falak?

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Furuglyás René
Szerző Furuglyás René 196 Írás
Furuglyás René, felvidékről származom, budapesti főiskolás vagyok. 1992.03.25.-én születtem Érsekújvárban (Szlovákia). Ma Szentendrén élek. "Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )