Furuglyás René : Hol maradt el bennem?

Nyomtatás

Megajándékoz néhol

havak gyenge szele.

Csípi arcomat,

szemem könnyekkel tele…

Nem is itt élsz!

Neked ez ünnep idegen,

Már nem gyermekit dobban

fagyos szíved odabenn.

Hol van csillanó surranó,

ragrím, kisded csalfa?

Ajándéka benne,

s bennem meghalt ma.

Megszürkült a hó is,

már sosem lesz a régi…

Akár érintetlen marad,

szem már nem úgy nézi.

Kivilágított utca,

fénye bennem torzul.

Csak szédítő pazarlás…

E gond támadt meg orvul.

Lehunyom szemem,

maradok még gyermek…

Újra meg kell lássam,

mit akkoriban kellett.

És olvadni kezd a szív,

érzem újra dobog…

Fellélegző tudat hasad;

mégis gyermek vagyok…