2012 május
Fényed szilánkokra törte árnyékom,
hangod túlzengett minden szándékon,
alakod rózsaként nyílik parlagon,
gondolatok zsebében aszalódom.
Érveid hiába kérik tudásom,
tények közt nem értem, de látom,
szavaim értem hullott árvaságom,
hatalmasak hevében inhalálok.
Sorsaink az égre vésett fájdalom,
emlékek sora, mint égett lábason,
húsba ég?, fájó dogmát darálnak,
mint a gondolat nélküli könyvtárak.
——————————————————-
Kedves György, az írásodat olvasva egy szó jut eszembe: Darálék.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.03. @ 06:26 :: Radnó György
