Szeibert Éva : Mese másképp…(levél szlengben)

Török és a tehenek…*

 

 

 

 

Drágá Tezsvérem, Zsiga!

 

 

Innét irok a dutyibú, mer mostan ippeg lesittőtek. Hogy mé? Állítólag embert csempéztem, pedig az illető aszt állitota magárú, ő 1 kurd, oszt a végin kiderütt, hogy török, a fene ette vón meg azt a bagarolos sunyipofáját.

Evve a kurdos törökke a ződ határná tanákosztam, tudod a Lakatos Gazsi ajálotta az transzakcijót, át kelletett vón szöktetnyi a gádzsót, mer bésokkallt a sok gádzsitú akikke 1 hárem nevü kéróba sínlődött.

Te Zsiga! ennek a fószernak több külke vót, mint nékünk mindőnknek együt, Putrifalván.

No ez a gizda gyerekgyártós Mehemed (mer ez vótt a neve nékije) ráunt a rajkók zsivajgására, oszt úgy berágott, hogy meg pattant egy fátyolos modelle, akirő kiderütt, hogy ety tökös török csaj. A zürge nem tolerászta a máságot és idáig szalatt.

Mán le is vót zsirozva a meló, egymás tenyeribe pöktünk a nyélbesütődés mijatt a lóvét is leperkáta. Ippen váktunk vóna átall a senki föggyin, mikor ez a lökött török kiszúrt pár lácsó kérőzőt.

Ne tudd mek Zsiga, ez úgy mekk hatódott, hogy ihaly, levette magát a fődre oszt elkezdet vernyákóni:

— Áláákbár…áláákbár!

A franc se tuggya millen BÁRt keresgétt ez a félnótás, itt, ahun a veréb is csakk utiokmánnya röpdöshet?

Ecce csak főpattanyt a fődrű, oszt eldzsalt a tehenek fele, hiába kajbátam utána:

— Ne te Mehemed! — mek se halotta a hüjéje.

Ekkó érkezett mek Paja a szinkronytolmács, aki egy lepukkant háromnőve viszonyozott, oszt mektanútt oszmánúl.

Paja fölhomályositot, hogy a törökpasinak lövése se vót, hogy millen állat a tehén, azé esett tejes exsztázisba.

Asz viszont bisztos, hogy vót gyerekszobája, mer bé es mutatkozot:

— Én vagyok a Mehemed.

Az álatok jónevelten válaszóták:

— Mi vagyunk a tehenek.

Szájtátin bámútta a marhákat, mekszámóta hány félék.

Hogy én is ércsem elsoróta angolul es:

— Blekk, vájt, blekk & vájt.

De esz mék mind semmi, ugy láccik ementek néki othonrú mer ráncigányi keszte a tehenek farkát, bisztos aszt hitte ajutómatikussan aggyák a tejet. A zállatok nem vótak humorukná, mer épen destruáltak és ilyenkor a megré is gyötürte üket.

Ányám borogass! Csóri csávót ugy főrúkták a kérőzők, csakk ugy nyekkent, ettű oszt jó mekzakkanyt.

A zelőadás végire mekgyüttek a határörzők, éngem meg a Paját /aki bün és tettestársam vótt/ bekóterótak, a pórú járt Mehemedet meg górházba vitték, mert ugy ebántak véle a patások, hogy MohamedAli se tutta vón jobban elkenyni a szájaszeglettyit.

 

Utóirat: A zasszonynak mongyad mán, hoty vigyásszon a pujákra, számogassa üket szorgossan, nehogy eggye többen legyenek, míg én itten Tökölön tökölödök a lökött török mijatt.

 

Zárom sorajimat drága spanom.

 

Csókútatok mindenkit, tégedet csumidázlak

 

ecséd Orsós Rómejó

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.06. @ 10:31 :: Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?