Csendszagú percek osonnak a porban,
szív sem dobban, elnémul a táj,
araszol az égen tüzes szekéren
napkorong – nyomába szökik a homály.
Éjíz? légben tovafut az álom,
tágra nyílt szemmel figyel a világ,
hallgatok én is – lépteidet várom
– karján dajkál addig a hiány.
