dudás sándor : Turistáknak

 

 

A piros útjelz?t kövesd, völgynek le.

Ne andalodj el a madarak

bolondos trilláján, kaján következménye

lehet: hajósokat szirén, zátonyra csal!

 

Néhol combközépig ér a f?

és délig is nyirkos a fák alatt.

Napsütésben párás a lég, a szín

keverhetetlen: homályarany.

 

Látom, fontos nektek e táj romantikája,

kósza dallamokkal játszik a csend.

Itt az id?: s?r? múlt békéje, és a sokaknak

élhetetlen ma jelenti a jelent.

 

Sejtem, persze, miért. Nehéz órákra

emlékeztetnek, sötét felh?k vonultak,

dörgött, villámlott, míg testem forrón

sütötte, érzékeletlenül a Nap.

 

A nádasban vadmadarak tanyáznak,

a közelben tó, gyorsviz? patak.

Eszméletlenségig feloldódva

gyógyultam itt, társsal is magányosan.

 

Mert vannak, kik a gazdag világra gondolnak,

életrobotra szánva kénytelen maguk.

Te ne tedd! Nézd velem a vitorlázó gólyát,

égbe-id?be veszve, öntudatlanul.

Legutóbbi módosítás: 2011.05.15. @ 11:55 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.