Marthi Anna : ha ma kimennék

…összeérne e testtel a légvilág
az illatok belém fúrnák magukat
virágokig szelídülne a tenyeres-talpas
mackónadrágos hétköznapi állatfigurám
mit levedlek kin?ne egyb?l a tájban
mit látnék fényfoltos term? kegyeddé leszen
alhatnék miközben járnék beléd botlanék
szellemes tér-kanyarban eldobnám görbe

létszemléletem…eszmélve mégis

nem csupán fél lennék a felületen

Legutóbbi módosítás: 2011.05.15. @ 12:37 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak