Állkapcsot emeljetek!
Elhoztam a nagy zöld szabadságot.
Nem nemzek többé
tollal, se szóval kicsalt gondolatot,
kicsavarta rég ujjaimból
a jellem,
nem tartok rá igényt.
Koponyám tus, agyam a tinta,
mit kéz által írtam bels? önmagamból,
kéz által veszem is vissza.
S közben egy élet titkát
lágy heged?n,
kopott zongorán,
a szél oktávján magasan hagyom.
Önmás jegyzetek,
ölnyi irónia;
csupa – csupa melankólia.
Homlokon szárad minden m?,
a lét már régen megsz?nt lényemben,
látszatból épített láthatót a az elme,
amim volt, a jelenbe,
se a jöv?mbe nem illik.
Legutóbbi módosítás: 2011.05.07. @ 17:17 :: Csonka János