Seres László : Szívemben tisztaság van

Nyomtatás

Szelek fürdetik a hullámokat,

fenn vizipókok, lenn aranyhalak.

Fénykötélen hintáznak az árnyak,

dél van, rákondít a templomharang.

Tejfehér fodrot fest most a Körös,

öleli a kéket a mézsárga,

mélyízű zölddel csobban az arany

s hull az ezüstszürke a barnára.

Indát vet víz alatt rám a hínár,

mennybolt kering fenn, türkiz fényt ereszt.

Szétnyílt tűzgömbből zuhan rám a Nap,

kőteste márvány, mint a sírkereszt.

Csobajos csend lett mélyben a fohász,

óbor éget így szikkadt garaton,

lemosom magamról bűneimet,

iszap hull kristálynyi zuhatagon.

Itthon vagyok, testemre tetovált

tájként lüktet a múlt szívem felett,

őrzöm láthatatlan emlékeit,

 mint aki végleg hazaérkezett.

Hűvös ölelésben bölcs mélység vonz,

vízre hajlok, mint a fűz, s holt ágam

érzem, megered e szent folyónál,

s a szívemben újra tisztaság van.