Marthi Anna : Szándék

egy kertészkedés a kiskertben, labdázó gyerekek futkosása
egy törökülés az erdei tisztáson, a dombtet?n
ó mennyi szándék, hogy id?ben érjen a harmónia
megveted hátad a lakóparki játszótéren
lehunyod szemed és érzed a fényt
biciklivel tejet hordasz ha fejed a kecskéket
hol van mindenre egy élet
vagy nem is ez lenne a cél?

Legutóbbi módosítás: 2011.04.19. @ 10:03 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak