Marthi Anna : Ruha költemény

most az els? gombot leejtem.
gomblyukadat szétfeszíti kezem,
alatta várakozásod fénylik.
csendben odaképzelem,
ahogy gödröt fújok, kútban

forgó szelet, sóhajommal
imádom a kávád,

a zöldül? f?-sz?röket,
megyek tovább másik gombot érinteni;
lyukából, selyemszálas szegélyb?l
fordítom, míg bimbót ölel végre,
– somfordál benne borzongás

suhogtatván az ingedet… 

harmadik szem? gomb gyere,

már nyílik, és öledre lelek majdnem,

romlatlan köldökhúsod rándul

ha itt fújom a szelet;

kikel a csibész élvezet.

nem vonszolsz szebben

semmit mint kígyó-tüzed –

mondod –  míg az ívek közt

részegedsz, nyílik a tér-határ

ingeddel szárnyalunk,

kiszaladunk melegedni az ?rbe…

 

tantra-nászunk b?re végre

p?re, veled vedlem le

testemet.

 

 

…..

ez is szörny? még

majd dolgoztatom a fejem

 

Legutóbbi módosítás: 2011.04.06. @ 15:41 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak