Marthi Anna : Alkalom

friss élet vizéb?l

hajnali ébredésem
napfelkelte a hegyen
mit megteremthetek
itt vagy velem

lépek lábam alatt
a változás érdes k?
mezítelen lábon jön
egy el sosem kés?
szerelem

 

—-

Anna a második versszak két “lába” így ebben a rövidke gondolatban nem szép —

A vége befejezést nem értem — vagyis értem, a sosem kés? szerelemr?l szól — de ebben a formában magyartalan —

Ennek a versnek ( a hangulatából kiindulva ) kéne egy kis szabályosság.

Rím, szótagszám.

A kötött formában is lehetünk “szabadok”.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak