– Gyimesi Lászlónak –
pusztába kiáltott szó vagyok
s a pusztában meghallja az Isten
mert hajnalban megszólalnak a kövek
s a szív helyén más nincsen
mannát sem ad csak ördögöt
s nekem a világot – kísért
éhség kínomban röhögök
a pénztárcám elkísért
de értéktelen kincsem
kiszáradt b?r a kulacsom
szárad bennem a lélek
és mégis felh?ben éled
cseppje dobog a kongó agyamon
senki sincs irigyem sincsen
Legutóbbi módosítás: 2011.03.16. @ 09:57 :: Radnai István
