Rózsa Ibolya : Kóróság…

Végül az emlékezést is elfújja a szél, mint a pitypang szirmait…

 

Papírfecni-darabok.
Szárazon.
Már nem mossa
könny,
nem áztatja vér.
Nincs lét.
Nincs fény.
Nincs kéz.
Nincs varázslat,
sem álom,
se vonal,
se rajz,
se szó,
se hang.
Kóró virág.
Szárad a rét
közepén.
Egyedül.
Maga ül
magában.
A magány is
magányos.
Sikoltása rázza.
Fázik.
Fél.
Remeg.
Szerelme gyalázza.
Megalázza.
Mert szeretni mert.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.01. @ 16:51 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/