Marthi Anna : Rejtvény, annak aki megijed

milyen színt tükrözünk
ki-ki a magáét éppen
lépcs?fokon ágál bennem 
lenyeltem tán a szivárványt

 csak ránk ne nyíljon
 – épp ezekb?l a feketéb?l —-ezekb?l többes szám, akkor a feketéb?l legyen feketékb?l

maholnap küklopsszá

zsugorodik és lyuk se sötét seez a lyukas sor így, ebben a formában nagyon kilóg. Lehet nem is kell, vagy ha ragaszkodsz hozzá azzal a két se-se-vel kezdjünk valamit.
 színes étkemmel napon száradok
   ponttá s?r?södöm könny?ségemért

 

—-

Anna, javaslom, hogy a megfelel? helyen törd meg a verset, – vagy még a központozást is elbírná -, mert így eggyé zuhan, és ebben a rövid versben a végére nem lehet tudni, ki és mi, hol, és merre van éppen.

üdv.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.15. @ 10:43 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak