Marthi Anna : Éhség

Irtó apró homlokot dörzsölök, tudod, alig van homlokom.
Éhség, gyatra ismeretlen, kelleni nem kell: “Éhség” cím? film, se filmnek nem jó,

se m?vész performancenak, bosszankodom csak rajta. Fogyás. Foglalkoztat.

Csak szerelemre éhes szív lazít, szerelem várhat.
Eszem hárfatokja írisz illatúvá érne. Nem kedvelem az írisz virágot.
De b?g? ujjak helyett, bumfordi van. Nem értek a zenéhez.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak