Invokáció
Engedd meg Jehova, a modern
kori Tóbiásról szőtt mese,
akinek felesége Sára,
többé már ne juthasson sose
apokrif íratok sorsára!
*
Lásd csak, Tobit-Orló-Tóbiás,
a szentfazék, finoman szólva,
nem volt ám a nőkre fóbiás.
Így lett számára vidám móka
a majd’ mindennapi hódítás.
A gyenge galambhúst szerette
– kérlek, ne törj pálcát felette-
főleg ha az gatyás, bóbitás.
(mármint a galamb)
őt hőn kisérgető barátja,
a szép arkangyali Rafael,
bár ím, sok-sok bajból kirántja,
de a csajozást nem adta fel.
Mit szépítgessük, Tóbiással
nem is volt elégedett Sára,
mert az ura gyakran ráfeküdt
más, férjes asszonyok hasára.
Persze, hogy tagadott Tóbiás,
mintha csak ártatlanka lenne,
minden egyes szava lódítás,
rég megsúgta azt Sára lelke.
Szentként szavalta, ő nem hibás,
mert hát őkelmét az Úr, direkt,
csakis erre predesztinálta.
Ezért aztán Sára jól kikelt,
és azzal, mi kezébe került
rendesen elagyabugyálta.
Így védekezett álnok hősünk: te hét vőlegényt eltemettél,
rég, még mielőtt hozzám jöttél, és ömlött a gonosz szó – mi más?
Sárikánk pedig sírva látta, hogy dorgálása semmit sem ért,
az ősi hitről régen letért, a nős, Tobit-Orló-Tóbiás.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.18. @ 16:54 :: Csillag Endre
