Böröczki Mihály - Mityka : Feltérképezhetetlenül

 

Eszméletlenül együtt a csapat,

míg föl-le ívelnek a madarak,

és elképesztőn ugyanaz, ahogy

az óceánt űzik a halrajok,

s csak táncolják a fölre, mélyre vitt

kék magasát és őrült mélyeit,

az eget, vizet szinte elfedik,

és toll se pikkely nem érintkezik,

feltérképezhetetlen utazás,

és csak a fény, és csak a villanás,

mi egybefog, mint végeit a part,

s az ismeretlen mély ölébe tart,

a nagy iram, a kitárt lendület,

a dallam, ahol soha nincs szünet,

s úgy suhanol, hogy majd belészakad,

mint óramutatón a pillanat,

és mégis olyan méltón egyszerű,

mint Isten arcán a feddő derű.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.02.02. @ 17:50 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.