Forrás: mek.niif.hu
Szabó Dezs? (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 5.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagyhatású képvisel?je.
Életpályája
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztvisel?család tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar-francia szakon. Kiemelked? tehetsége révén bekerült az Eötvös-kollégiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekf? Gyulával. Finnugor nyelvész szeretett volna lenni. A magyar–francia szakos tanári diplomájának megszerzése után rövid ideig tanított, majd Párizsba került ösztöndíjjal.
Hazatérése után tanított Székesfehérvárott, Nagyváradon és Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, L?csén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül a Nyugat és a Huszadik Század munkatársa volt, els? novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az ?szirózsás forradalom L?csén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra id?szakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az els?sorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
Az elsodort falu sikerét követ?en Szabó Dezs? rövid id?re ünnepelt író lett, tanári állásáról lemondott, ett?l kezdve írásaiból élt. 1920-ban és 1921-ben a Virradat cím? jobboldali lap publicistája, 1921-t?l a Nép munkatársa volt. 1923 elején Auróra címmel lapot indított, mely kés?bb Élet és Irodalom címen jelent meg, de csak az év végéig. Közben az egyetemi ifjúságnak el?adásokat tartott, melyeknek hatása részben közéleti témáiban, részben rendkívül szuggesztív szónoki képességeiben rejlett. Id?vel nézetei egyre inkább társadalmi és politikai zsákutcába jutottak, a húszas évek második felében népszer?sége csökkent, s lassan a konszolidáló Horthy-korszak legkövetkezetesebb bírálójává lett.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezet?ivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája cím? m?vét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált mint Hitler nemzeti szocializmusával, s?t, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
Életének utolsó éveiben az Életeim cím? önéletrajzi kötetének megírása foglalta le minden idejét, a m? majd csak jóval a háború után, 1965-ben jelent meg. A II. világháború, Magyarország hadba lépése, a nyilas hatalomátvétel a végs?kig fokozta a megromlott egészség? író kétségbeesését. Budapest ostroma idején, magányosan, az állandó nélkülözést?l legyengülve halt meg 1945. január 13-án. (Egyes források szerint január 5-én.) Lakótársai ideiglenesen a Rákóczi téren temették el, innen kerültek át hamvai a Kerepesi temet?be.
Rövid értékelése
M?velt, tájékozott, több európai nyelvet beszélt. Hamar kit?nt tanulmányaival, közéleti írásaival, mint író, nyelvi erejével. A 20. századi magyar írói nyelv nagy hatású megújítója. Expresszív stílusa, képalkotó képessége, mondanivalójának tömörítése plasztikussá és mozgalmassá teszik írásait. Alkotásaiban a kor valamennyi divatos szellemi áramlata otthagyja lenyomatát, a pozitivizmustól a szellemtörténeten át az irracionális filozófiákig. A magyar irodalmi hagyományok közül leginkább a romantikában gyökerezik, majd Ady Endre, Móricz Zsigmond nyomán a magyarságot méltatja szellemtörténeti értelemben. Nem vált hívévé a nemzeti fajelméletnek és a rasszizmusnak.
Ki nem mondott, de valóságos vágya a polgárosodás. Szabadon gondolkodó polgárként szeretett volna élni a 20. századi Magyarországon. A századel? rövid id?szakától eltekintve Magyarországon ez nem volt lehetséges, leginkább ebb?l származik az 1930-as évek közepét?l való szellemi magára maradottsága és elszigetel?dése. Ugyanez az oka 1945-t?l 1990-ig való viszonylagos háttérbe szorítottságának az irodalomtanításban és az irodalmi propagandában.
M?vei
- Nyelvújítási tanulmányok (Budapest, 1903)
- A vogul szóképzés (Budapest, 1904)
- Nincs menekvés (regény, Ungvár, 1917)
- Napló és elbeszélések (Gyoma, 1918)
- Mesék a kacagó emberr?l (elbeszélés, Budapest, 1919)
- Az elsodort falu (regény, Budapest, 1919)
- Egyenes úton (Budapest, 1920)
- Tanulmányok és jegyzetek (Budapest, 1920)
- Ölj! (elbeszélés, Budapest, 1921)
- Csodálatos élet (regény, Budapest, 1921)
- Panasz (Budapest, 1923)
- Jaj! (elbeszélés, Budapest, 1924)
- Segítség! (regény, Budapest, 1925)
- Tenger és temet? (elbeszélés, Budapest, 1925)
- Összegy?jtött munkái (I – XVI. Budapest, 1926)
- Megered az es? (regény, Budapest, 1931)
- Feltámadás Makucskán (2 elbeszélés, Budapest, 1932; 1956, Komlós Aladár el?szavával)
- Karácsony Kolozsvárt (regény, Budapest, 1932)
- A kötél legendája (elbeszélés, Budapest, 1934)
- Az egész látóhatár (I – III. tanulmánygy?jtemény, Budapest, 1939)
- A bölcs?t?l Buda estig (önéletrajzának els? része Budapest, 1944)
- Ének a révben (regény, Budapest, 1947)
- Életeim (Nagy Péter el?szavával, (I – II. Budapest, 1965)
- Forrásdokumentuma: Nyugat., Budapest : Noran, 2008 ISBN 978-963-9716
Források
- Új magyar irodalmi lexikon. Szerk. Péter László. 2. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994. Szabó Dezs? lásd 1863-1865. o. ISBN 9630568063
- FÜLEP LAJOS: SZABÓ DEZS? REGÉNYE Nyugat 1919. 16-17. szám
Küls? hivatkozások
- Szabó Dezs? sulinet.hu
- Magyar életrajzi lexikon
- A magyar irodalom arcképcsarnoka
- Magyar életrajzi lexikon
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
- Szabó Dezs? katakombaszínház
Forrás:
wikipedia.org
kulturpart.hu – MTI
Szabó Dezs? versei
Összegy?jtötte és közreadja: Libisch Gy?z?
Tartalom
9. Vasárnapi levél: „Melyért bocsánatot kérek” (1921)
(Koporsómban kedvre kapok…) (1934)
A Philadelphia ablakában (1935)
El?hang, a Szilágyi Márta c. regényhez (1936. Lásd: Miért?)
Ainóhoz (1940)
A LEVELEK KOLOZSVÁRRA VERSEI
7. levél: Ballada (1943)
12. levél: Ars poetica (1943)
20. levél: Egy este visszhangjai (1943)
22. levél: Zsuzsikának (1943)
24. levél: Csuhaj! (1943)
29. levél: Szabó Dezs? éneke (1943)
39. levél: Búcsú (1943)
44. levél: Vendéglátás (1943)
46. levél: Numen adest! (1943)
52. levél: Az én osztályrészem (1944)
58. levél: Miért? (korábbi címén: El?hang…1936)
65. levél: Este felé (1944).
(Síriratai) (1943)
Az út (1944)
Forrás: tabulas.hu
„Szabó Dezs? a magyar irodalom legmeghökkent?bb alakja: nincs az a jó, és nincs az a rossz, amit el ne lehetne mondani róla. Az ellentétek és a széls?ségek úgy kavarognak egyéniségében, mintha egy romantikus regényíró találta volna ki. ? volt a magyar fasizmus legnagyobb hatású szószólója, és ? volt a fasizmus legdübörg?bb ellensége – méghozzá egyszerre. Életm?ve rádöbbent a nagy problémákra, és rossz megoldások felé viszi a gyengébb lelkeket. A Horthy-korszak leghatásosabb el?készít?je, és leger?teljesebb szavú elmarasztalója. A széls? magyar nacionalizmus szószólója, aki élete egy korszakában megtagadja magyarságát. Egy id?ben a Nyugat méltán ünnepelt novellistája, a magyar novella egyik igazi nagymestere, aki ádáz ellensége lesz a Nyugatnak és körének. Dühödt reakciós, aki átkozódva ostorozza a reakciót, és akaratán kívül olykor a haladók szövetségese. A magyar expresszionista próza egyik f?alakja, a politikai szatíra egyik hazai klasszikusa. Nemegyszer az az olvasó benyomása, hogy ez az író elmebeteg, de néha kiderül, hogy nagyon is józan és nagy felkészültség? nyelvész és irodalomtörténész. Egy id?ben a legolvasottabb magyar írók egyike, azok is izgatott érdekl?déssel olvasták, akiket szidalmazott: senki sem tudott menekülni stílusának varázsa el?l. Manapság csaknem elfelejtették, s aki mégis el?veszi könyveit, legtöbbször azt állapítja meg, hogy regényei mer?ben elavultak, elviselhetetlen olvasmányok. Eszméin túllépett az id?. Egyénisége gonoszul embertelennek bizonyult. De néhány novellája, egy-két szatírája irodalmunk klasszikus alkotásai közé tartozik. És néhány tanulmánya is maradandó érték?. Egyénisége azonban regényírót kívánna, és alakja nélkül nem lehet elmondani a két világháború közötti magyar irodalom történetét.”
Forrás: http://mek.niif.hu/01100/01149/html/szabodez.htm
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
