Takács Andrea-Babu : Békémben szeretlek

 

 

Már nem tér vissza illanó pillanat,

Kámfor felh?be révedt a múlt.

Már nem simulnak ujjaid kezemre,

Mozdulatod árnyékomba hullt.

 

Már nem kérdezhetem meg álmaid.

Kúriát omlaszt törmelék id?.

Már nem álmodlak templom h?vösébe.

Fátyolszárnyú emlék a jöv?.

 

Már nem kérlek, és nem követellek,

Bennem lüktetsz lelkem mély erén.

Már nem várom hogy rám figyelj, hogy írj.

Patakká könnyezlek éjek rejtekén.

 

Már nem várom, hogy ölelésbe sóhajts,

Könyörgésem angyalokhoz tér meg.

Már nem akarlak, már nem retteglek én.

Néma békémben szeretlek, … Téged.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/