Ébred? fák s fodros felh?k
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldell? kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lám, megújul a világ:
hosszabbak már a nappalok,
s enyhülnek az éjszakák.
Új élet ez, meg új remény:
tiszta szívvel járhatok!
Szabad minden gondolat, ím,
erre vártam s vártatok!
Körülnézek, s nagy boldogan
itt ünneplek veletek:
halk imába foglalom, hogy
minden újjászületett!
Templom lett az egész világ,
f?, a fa, a tiszta tó!
Kigyúltak a csillag-gyertyák,
s zsoltárt dalol a rigó!
Szenteltvíz az összes patak,
erd?m b?vös oltalom;
virág szirma díszes oltár,
s gyónás minden sóhajom!
E dics?ség, e végtelen
hív magához s nem ereszt;
simogató ágaival
minden fa szelíd kereszt.
Szólít, s hallom mindenhonnan,
végigkísér utamon:
Krisztus, aki meghalt értünk,
s feltámadt harmadnapon.
2009-03-26
Legutóbbi módosítás: 2009.04.12. @ 07:40 :: Rácsai Róbert