Molnár Zsolt : Elátkozott Prométheusz

 

Az infrastrukturális bélszerkezet kollektív lehelete felgőzöl a kanálison,

az elképedt húgytengerben valaki saját ízére ismer,

de az óvatos megfontolás ezt sem engedi szóvá tenni,

Maradj csendesen – üvölt gyermekének az anya.

 

A körutak combjai közé szorult sugárutak sápadt fejei levegőért kapkodnak,

a hétvégi trafic-jam négyütemű embóliája felköhög,

a minden alatt vérízű hídrozsda hízlal tajtékot a folyón,

a végtelen alagút szülőcsatornájában kimerevedett metró

kéjsikoly fékmechanikája lövell embereket az állomásra.

 

A föld alatt, a földön és a föld felett ismeretlenek üzennek,

míg a Nemzeti Tünetképzés szellemi kórokozói óriásplakátokon tarhálnak bizalmat

az elképesztő guillotin penge kioldókarjának mozgatására,

a szájon át létező társadalom spermasztikus kocsonyáját

a pszichózis kétágú nyelve ízleli,

majd jóllakottan néhány kellemetlen falatot köp a deviancia szalvétájába,

 

A mellbeszúrt szatír tetemével korházast játszó óvodások

gregorián éneke kitölti az éjszaka réseit,

az idő megnyúlt szárítókötelén felfuvalkodó fakult bugyik vitorlatánca,

a szabadság eszméjének utópiáját lopja a gettók udvarára.

 

Ó, Prométheusz! Te elátkozott tolvaj!

Szikrája is alig marad bennem a tűznek,

minden melegség receptoraim tévedése

vagy reményteljes lázálom,

a harmadnapos öngyulladás víziója.

 

Az átjárható endorfin platonikus metszete

a nemek szimmetriájának,

a szexuális tébolynak és a prüdériának,

a digitalizmus bipolaritásának királyvize,

a lélek és szív,

máj, tüdő, vese és velő,

a meghittség belsőségei,

a jövő eszményképeinek fazekán emelgetik a fedőt.

 

Az önmagáról visszavert fény

árnyék a Nap köntösén,

az új Babilon cementarcán csavargók hálnak,

vagy odvas fogú csecsemők zománc lavórjából

isszák a szamártejet,

az öngyilkosság központi tematikája

élethosszig tartó tanulás,

mások reakcióiból megismerhető önmagunk,

a lét tagadása, a visszaszámlálhatatlan idő,

anyám melle, a dohos kisszoba poros villanykörtéje,

a gyermekkor minden váladéka,

és a padlóközeli porélmények kilátástalansága,

felkészülés a halálra.

Legutóbbi módosítás: 2009.04.30. @ 16:19 :: Molnár Zsolt
Szerző Molnár Zsolt 0 Írás
Bonyhádi bohèm, - tollforgató. A 80-as èvekből itt felejtett valaki.