Laura Alen : Mondanám: Maradj!

 

Elmen?ben hangod mélyül,

dobhártyámon rezeg, mégsem értem.

 

Könnyeket tölt a pillanat,

húznám még a percet, míg az ajtó nyílik.

… valahogy még kellene egy mozdulat,

ha legalább visszanéznél…!

 

… de kezed kilincsért kap,

markolja,

       konok hátadon a gyors feledni akarás…

 

Most,

most visszarántanálak,

minden büszkeségem feladva

még egy utolsó alkut is kötnék veled.

 

Mondanám: Maradj!

 

és addig ráznám vállad,

míg meg nem érted,

beléd szuggerálnám,

hogy itt a helyed,

ne menj!

Ne menj el!

 

… így…

ne hagyj itt!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Laura Alen
Szerző Laura Alen 0 Írás
Boldog az, aki lenni is tud, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndje, és titkok tudójává válik.