Elmen?ben hangod mélyül,
dobhártyámon rezeg, mégsem értem.
Könnyeket tölt a pillanat,
húznám még a percet, míg az ajtó nyílik.
… valahogy még kellene egy mozdulat,
ha legalább visszanéznél…!
… de kezed kilincsért kap,
markolja,
konok hátadon a gyors feledni akarás…
Most,
most visszarántanálak,
minden büszkeségem feladva
még egy utolsó alkut is kötnék veled.
Mondanám: Maradj!
és addig ráznám vállad,
míg meg nem érted,
beléd szuggerálnám,
hogy itt a helyed,
ne menj!
Ne menj el!
… így…
ne hagyj itt!
Legutóbbi módosítás: 2009.04.25. @ 09:52 :: Laura Alen
