Sikongó öledhez bólint lágy ajkam,
viaskodom reszketeg tornyokon,
színehagyott napon tündökölsz pőrén,
te gazdátlanul ácsorgó, dajka vigalom.
Arcomra omolsz örök fuldoklón,
meredek csókom is tétován piheg,
kifosztott égbolt nőtt helyünkön,
lelkeink fokán reményünk délceleg.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.07. @ 19:39 :: Serfőző Attila