Serfőző Attila : Fut az idő

 

Fölázik bennem a mozdulat,

mélypontom dús ajkadra ül,

 vágyam beléd reszketett,

szemérmed előre menekül.

*

Viháncol, fut az idő

– mint szószegő szerető,

elcsatangol-

tonnás hangján egybemos

álmot, szerelmet,

mezítelenül hagyott lelket,

zabolázott kényszert,

ékszerbe képzelt csókot,

közös holnapot.

Kinek jelezzen az éhes,

hisz’ a kétes másnapért,

ezernyi szomjazó eseng.

*

Tépett párnádba lélegzem,

sistergő remények álmát,

féltem jó szagú könnyeid,

bőröd üzenetét.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 498 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.