Állt az ajtóban
és nagyon akarta
hogy begyere
úgy kellettünk neki hogy
az er?lködést?l megkövesedtek
a bordái
és a szíve köré
rettegésb?l font hálót
valami néhai boldogság szaga
amit szerettem volna
még érezni
amikor éjjel
a párnádba fúrtam az orrom
de ha nem is láttam így semmit
csak Téged
ahogy álmodban
szeretjük egymást
közben mégis reggel lett
és mikor kimentem
egy k?szobor állt
a résnyire zárt ajtómban
és nem engedett be már senkit.
2008. januárja
Legutóbbi módosítás: 2009.03.19. @ 13:25 :: Regényi Eszter