H.Pulai Éva : “…fejünkb?l töröljük ki a regulákat”

Kassák-konferenciát szervez március 20-án a Pet?fi Irodalmi Múzeum az író, képz?m?vész, szerkeszt? és közszerepl? 122. születésnapja alkalmából.

 

A rendezvény célja, áttekintést nyújtani a Kassák-életm? és a klasszikus magyar avantgárd körül zajló tudományos munkáról, valamint lehet?séget adni a különböz? szakterületek képvisel?inek, hogy személyesen találkozhassanak, és megismerjék egymás kutatási témáját.

 

Az ezredfordulót követ? években a kortárs m?vészet- és irodalomtörténetben, illetve elméletben ismét napirendre került a modernizmus témaköre. Ennek köszönhet?en számos új kutatás indult, a téma körül fiatal szakemberek bukkantak fel, a hosszú évtizedeken át mell?zött területen friss, új gondolatok születtek.

 

A konferencia interdiszciplináris és nemzetközi jelleg? lesz. Az egymással egyébként csak alkalomszer?en kommunikáló különböz? tudományágak képvisel?i ezúttal együtt szerepelnek. Irodalomtörténészek, esztéták, m?vészettörténészek és történészek el?adásai alkotják a programot; érkeznek kutatók Ausztriából, a bécsi egyetemr?l és Szlovákiából, a Kassák hagyományokat ápoló Érsekújvárról és Dunaszerdahelyr?l is.

 

 

Részletes program

10 óra

A résztvev?ket köszönti dr. Wernitzer Júlia, a Pet?fi Irodalmi Múzeum f?igazgató-helyettese és Andrási Gábor, a Kassák Múzeum vezet?je, a konferencia szervez?je

 

10.20 óra

Dr. G. Komoróczy Em?ke, irodalomtörténész, kandidátus
A Kassák-életm? aktualitása

 

10.45 óra

Dr. habil. Kappanyos András PhD, irodalomtörténész, tudományos f?munkatárs, MTA Irodalomtudományi Intézet, egyetemi docens, Miskolci Egyetem BTK
A klasszikus és a neoavantgárd közötti kontinuitás kérdése

 

11.10 óra

Dr. Péter Zoltán, szociológus, tudományos munkatárs, Bécsi Egyetem, Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, Finnugor Tanszék
Kassák 1922-es bécsi irodalmi-képz?m?vészeti-világnézeti aktivizmus-konstruktivizmus “nyelvcseréje”. A képarchitektúrán alapuló elmélet és gyakorlat kialakulásának tényez?i. Honnan ered a képarchitektúra fogalma?

 

11.35 óra

Dr. habil. Deréky Pál, irodalomtörténész, egyetemi tanár, Bécsi Egyetem, Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, Finnugor Tanszék
A Kassák-kör a korabeli bécsi kulturális élet kontextusában. Osztrák, magyar és nemzetközi “újm?vészeti” hálózatok és kritikusaik (Karl Kraus, Robert Musil, Balázs Béla, Lukács György) az emigráció idején (1920-1927).

 

12.00 óra

Dr. Kókai Károly, tanár, Bécsi Egyetem, Európai és Összehasonlító Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, Finnugor Tanszék
Német nyelv? szövegek a bécsi MA-ban. Milyen közönséget próbált Kassák megszólítani 1920-1926-os bécsi tartózkodása idején?

 

12.25 óra

Juhász R. József, költ?, intermediális m?vész, m?vészetszervez?, az érsekújvári Kassák Intermediális Kreativitás Központ vezet?je
Kassák-bibliográfia – a könyvborítók tükrében (1912-1967)

 

12.50 óra

Helena Markusková, magiszter, kurátor, M?vészeti Galéria, Érsekújvár
Kassák-m?vek, dokumentumok és Kassák tiszteletére készült m?vek az érsekújvári M?vészeti Galéria gy?jteményében

 

12.50-13.50 Ebédszünet

 

14 óra

Seregi Tamás, PhD, irodalmár, egyetemi adjunktus, ELTE M?vészetelméleti és Médiakutatási Intézet
A népiesség és az avantgárd viszonya, Kassák nép-fogalma a húszas évek elejét?l

 

14.25 óra

K. Horváth Zsolt, társadalomtörténész, ELTE BTK, PhD-hallgató
A munkáskultúra, a radikális politikai gondolkodás és az avantgárd érintkezési pontjai az Együtt és a Munka korai számai kapcsán

 

14.50 óra

Szolláth Dávid PhD, irodalomtörténész, MTA Irodalomtudományi Intézet, szerkeszt?, Jelenkor
Munkásmozgalmi kultúra a húszas-harmincas években

 

15.15 óra

Sasvári Edit, m?vészettörténész, BTM F?városi Képtár, PhD-hallgató, PTE
“A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön” – Kassák 1960-as párizsi kiállítása

 

15.40 óra

Imre Györgyi PhD, m?vészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria
Kassák Párizsban, az 1960-as években: kiállításai, képz?m?vészeti kapcsolatainak újrafelvétele és a Magyar M?hely Kassák-száma

 

16.05 óra

Standeisky Éva, történész, kandidátus, egyetemi docens, Debreceni Egyetem, munkatárs, 1956-os Intézet
Az “ismeretlen” Kassák. Ötletek, javaslatok az életm? további feltárásához, értékeléséhez

 

16.30 – 17.30 Beszélgetés, vita az elhangzottakról

 

 

Kassák Lajos  (1887-1967)

 

Ha azt mondjuk: magyar avantgarde – ez mindenekel?tt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: magyar szabad vers – ez mindenekel?tt Kassák Lajos. Ha azt mondjuk: a proletariátus méltó költ?i hangon szólalt meg magyarul – ez mindenekel?tt Kassák Lajosra vonatkozik. Merjük azt is kimondani, hogy a magyar költészet XX. századbeli történetében Ady Endre és József Attila mellett a harmadik f?alak: Kassák Lajos. Szoborba kívánkozó kemény arcéle, hangjának férfias komolysága, minden új iránti érzékenysége irodalmunk legfontosabb jelenségei közé sorolja. És amúgy mellékesen a század absztrakt festészetének világtörténelmében is jelentékeny helye van.

Amikor itthon senki másra nem emlékeztet? hangján megjelent a magyar irodalomban, a proletárköltészetnek alig volt múltja, és ami volt, nem bizonyult többnek kezdeti dadogásnál. Haladó költ?k ugyan fordultak olykor együttérzéssel a proletariátus felé, de ez még szocialista költészetnek nem mondható. A szocialista proletárköltészetet kezdeményez? Csizmadia Sándor igen jelentéktelen költ? volt. Követ?i még jelentéktelenebbek.

És akkor jött Kassák Lajos.

1912-ben a Renaissance cím? folyóiratban jelentek meg el?ször dübörg? szabad versei, amelyek azonnal felt?nést keltettek, azonnal lelkes híveket és indulatos ellenségeket szereztek neki és költészetének.

Huszonöt éves volt akkor, és kalandos múlt állt a háta mögött. Proletárfiú volt, és Érsekújvárról indult, él? beszédjének szlovákos-palócos hanglejtését mindvégig megtartotta, sajátosan vidékies felhangot adva ennek az ízig-vérig nagyvárosi embernek. Vasmunkásként indult, sihederf?vel került a munkásmozgalomba, el?bb gy?ri, majd hamarosan budapesti gyárakban dolgozik, és tizennyolc éves korában már tevékenyen vesz részt az 1905-ös sztrájkmozgalmak szervezésében. Közben azonban verseket olvas, és verseket ír, harcos munkásmozgalmi témájúakat, Csizmadia Sándor modorában és Pet?fit?l tanult verseléssel. Egyel?re még keresi magát, de húszhuszonegy éves korában itt-ott már közlik a verseit. Azután huszonegy éves korában nekivág a világnak – gyalog. Végigmegy Ausztrián, Németországon, Belgiumon. Nyomorog, alkalmi munkákat vállal, és tanulja a világot. Végre elgyalogol Párizsig. Nemzetközi méretekben találkozik szembe a nemzetközi munkásmozgalommal, szembetalálkozik a modern költészet avantgardista formáival, futurizmussal, expresszionizmussal, szimultanizmussal, megismeri Walt Whitman áradó szabad verseit. És szembetalálkozik a modern festészettel is: kubizmussal, konstruktivizmussal, a bontakozó absztrakt festészettel. Kitárul a világ, és Kassák mindent magába szív. Amikor Párizsból nemkívánatos idegenként hazatoloncolják, már kibontakozott az érett költ? mondanivalóival is, formakészletével is.

 

 

 

Abban az id?ben a munkásmozgalom világszerte avantgardista formákban találta meg kifejezési formáját. Nálunk Kassákkal kerül a haladó költészet szinkronba a világköltészet leghaladóbb törekvéseivel. Manapság az avantgardizmus már némiképpen stílustörténeti emlék, amely ugyan befolyásolta az újabb törekvéseket, de tiszta formáiban m?vészeti zsákutcának bizonyult, hanem a század els? negyedében valóban ez volt a legmodernebb. A Nyugat költ?i egy akkor már klasszikussá érett, múlt század végi modernséget tettek minálunk vadonatújjá. De Kassák maga a kortársi, forrongó irodalmi kísérletezést hozta el, és eszmevilága balra állt a haladó polgári Nyugattól.

Ett?l kezdve ? a hazai irodalom baloldali fókusza, körötte kristályosodik a forradalmi hangvétel?, modernista költészet (t?le tanulnak azok a nemsokára meginduló fiatal költ?k is, akik id?vel politikailag továbbnéznek, továbblátnak és továbblépnek: kommunista költészetünk klasszikusai, mint Barta Sándor, Komját Aladár, a méltatlanul elfelejtett György Mátyás, a kés?bb irodalomtörténész-esztéta-politikus Révai József).

1915-ben, már az els? világháború folyamán megjelenik els? verseskönyve, és ugyanebben az évben megalapítja A Tett cím? folyóiratot. Itt szervez?dik a magyar forradalmi költészet, de a képz?m?vészet és a nyomdam?vészet is. Kassák kezdett?l fogva érdekl?dik a festészet és a nyomdam?vészet iránt. Kés?bb, amikor festeni kezd, dönt? szerepe lesz a magyar absztrakt festészet történetében, és id?vel nemzetközi tekintélyt vív ki magának. A nyomdaiparban új korszak nyílik az ? könyv- és folyóirat-tervezéseivel.

A Tettet forradalmi hangja és f?leg harcos antimilitarizmusa miatt hamarosan betiltják, de Kassák azonnal folytatja Ma címen, valamivel óvatosabban. A Tett és a Ma évfolyamai irodalmunk egyik fontos fejezetét jelentik: a magyar avantgardizmus egészét, amikor ez a törekvés a legkorszer?bb volt.

Kassák pedig írta sajátos ritmikájú, széles hullámzású, dübörg? szabad verseit. Az embereket meghökkentette futurizmusból és expresszionizmusból összesz?tt, de egészen egyéni stílusa, szokatlan szókötése, gondolattársítása. Nem gy?zték gúnyolni és parodizálni, de egyre többen lelkesedtek is érte. Mert Kassák nemcsak nagy újító, nemcsak eredeti stiliszta, de igazi nagy költ?: a haladás, az emberségesség, a pátosz és a szelíd érzelmek leny?göz? kifejez?je (mellékesen a legnagyobb magyar szerelmi lírikusok közé is tartozik). És amit mondott, azt a munkásság nevében mondotta, a nagy kollektivitást fejezte ki. Mesteremberek cím? verse a magyar proletárköltészet egyik legszebb hitvallása, József Attiláig senki sem közelítette meg.

1919-ben Kassák természetesen ott van a forradalom kell?s közepén. A tanácsköztársaság kormányában helyettes népbiztos. De már ekkor kezd?dik elméleti elkülönülése a kommunistáktól. M?vészi kérdésekben szembehelyezkedik Kun Bélával. Anarchista jelleg? örökös különvéleménye képtelenné teszi minden pártfegyelemre. És ez egyre jobban kiderül az emigrációban. A bukás után egy ideig börtönben van, de sikerül megszöknie, és Bécsbe emigrál. Ott válnak el t?le a kommunisták. ? valójában a szociáldemokratáktól balra áll, de a kommunistáktól jobbra. Így azután, ha mindig is b?ségesen vannak hívei, követ?i, bámulói, politikailag mégis magányosan áll, s ezért egyre jobban érdekli a m?vészet, mint a politika.

 

 

 

Amikor 1926-ban hazatér, itt újra erjedési központ. ? jelenti azt a baloldalt, amelyet még elvisel a Horthy-rend rend?rsége. Éppen ezért, mert most már kizárólag a m?vészet síkján mozog és mozgat. A gyakorlati munkásmozgalomtól elszakadt. De az irodalomban ? a forradalom, aki bal fel?l bírálja a Nyugatot, f?leg Babits kultúrpolitikáját.

Egyre népszer?bb író. Versei mellett kezdett?l fogva írt regényeket, amelyekben jó naturalista írónak bizonyult, aki belülr?l mutatja meg a proletariátus életét. Most, visszatérte után évek lassú munkájával megírja az Egy ember élete cím? önéletrajzi regényét, amely nemcsak gazdag dokumentumanyag egy korszakról, hanem annak a korszaknak az egyik legjelentékenyebb szépprózai alkotása.

A felszabadulást erejének teljében érte meg. Igazán sohasem lett bel?le öregember. Keményen állta a harcokat, keményen állta a mell?ztetéseket is. ? volt a szocialista magyar irodalom el?harcosa, de a dogmatikus kultúrpolitika sokáig gyanakodva nézte a g?gösen magányos harcost. Félreértések, rosszindulatok különítették el. Voltak hosszú évek a felszabadulás után, hogy amit írt, meg sem jelenhetett. Olyankor festett, és amit festett, azt egész Európa tudomásul vette. És versekkel, szépprózai m?vekkel, tanulmányokkal egészítette életm?vét, amelybe itt-ott drámák is tartoznak. És kivárta az elismertetést. Az ötvenes évek vége felé már kezdik tudomásul venni, hogy ? a f?szerepl?k egyike. Megkezd?dik életm?ve egészének kiadása. Hetvenöt éves születésnapján már hivatalosan is köszöntik. Végre-valahára a Kossuth-díjat is megkapta. Majd nyolcvanadik születésnapján már a legnagyobbnak kijáró tisztelettel vették körül az ünnepl?k. A következ? évben meghalt.

Jellemz?, hogy azóta is viták folynak költészete körül. Ez bizonyítja, hogy él? és ható költészet. Sajátos varázsú költészet: lehet szidalmazni, és lehet lelkesedni érte, csak közömbösen nem állhat senki sem a kassáki életm? el?tt.

.

Forrás: www.literatura.hu

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva