Egy rövidke emlékképem miatt térjünk vissza nagyapához. Azt ugye tudtuk, hogy beteg volt a tüdeje, emiatt is szerelték le, mint katonát az első világháborúban. Miután nagybeteg lett, az orvost is kihívták, aki mikor elment, mondott valamit nagyanyámnak.
Késő este nagyapám egy köhögési rohamában megjegyezte halkan, hogy meg fog halni. Nagyanyám olyan természetességgel, mintha csak a holnapi ebédet mondaná, szemernyi indulat nélkül azt válaszolta neki:
— Az orvos szerint nem ma, hanem négy nap múlva halsz meg.
Nagyapám erre megnyugodott. Legalább tudja. Ez az élet rendje, a halálról is úgy kell beszélni, mint az élet egyéb dolgairól. Ezt a természetességet a mai ember már nem érti meg. Négy nap múlva valóban meghalt nagyapa. Addig sokat szenvedett, de türelmesen elviselte. S nem siránkozott, hogy meg fog halni. Tudta.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.11. @ 10:43 :: Barok László