Szendrői Csaba : Édenkertész

Nyomtatás

A fehér bálna hátán,

a hold el?tt,

visz a sátán,

a nap felszínén

húzom végig

kérges ujjbegyem,

megcsapolom a tejutat,

egy pohár homály

és egy tányér

nihil között van a lakhelyem.

Ablakom keretében

az üveg csak buborék,

kidurran a lufi,

az arcomba robban,

z?rös kottába

pingálom hajammal

a szerelmet,

fejet hajtok, és el-

hajt engem,

egy kupicába folyok,

felhajt, csak úgy,

felhajtás nélkül,

a szeme se rebben,

ügyesen csinálja.

Nálam ezerszer ügyesebben.

Csokromat kiszárította már,

minden szirmát

szurokba mártom,

már tudom,

mártír sem vagyok,

csak úgy szimplán

fizetem a számlát,

sok szempár lát

néhány csepp párán át,

tán egy „szegény párát”

is köpnek a koporsómra,

kopott orsómat egy csepp vér sem,

mégis rám talált a társas magány,

és immáron ezredszer küldött

el a pokolba az isten.

Hát ez nem az?

De az, és ez nem egy mély

gondolat, sem egy absztrakt monológ.

„A hold udvarán játszom veled magány,

leprás cimborám…”

Torkomat szorítja szét,

csak ráköpök a városra,

innen még az is szép,

óvszert sem húzok,

ez egy olyan közösülés,

amiben nincs orgazmus,

és közben még

a szemem is ég.

Inszomnia, ez vagy,

simán csak unom már az álmokat,

ápolt felszín alatt a romlott

reménytelenség

a porcikák közt válogat,

éppen most tépi ki

a tápos gerincem,

és úgy roszogtatja el,

hogy közben kacsintva

elismer.

És én már annyira unom,

hogy rostonként

fogom magam elfogyasztani,

vajken? késsel vágom át a torkom,

csíp?fogóval tépem le a körmeim,

feszít?vassal szedem ki a szemem,

kalapáccsal ütöm ki a fogaim,

egyszerre lesz a véremben

a heroin, kokain,

adrenochrom , meszkalin,

a gyomromban

ezek vívnak ádáz csatát

negyven kakaós csigával…

Persze, inkább

beülök egy kád vízbe,

aztán egy olcsó filmet nézek majd,

mert bár sírni tudni kell,

engem a szívem hajt,

csak úgy, egyszer?en

lemondok a bánatról,

a dühömet leporlom a vállamról,

a hideg elöl a dunyhámba bújok,

és álmomban majd

herflin

bluest fújok,

a füstös kocsmában

neked küldöm a számot,

reggel meg, csak úgy heccb?l,

minden álmot valóra váltok.