(Felboszantottak, de nem itt, szóval nyugi) *
Silence of the lambs
A birkanyáj, mint megszokott, a mezőn legelt
egy szép napon lett közöttük egy, az ünnepelt.
Kapott egy kolompot és masnit a nyakába,
innentől vezér lett a birkák táborába’.
Hordta is a kolompot, büszkén rázogatta,
– én vagyok a vezér! ezt naponta harsogta,
kajánul kuncogott és az élre szaladt,
farkas volt a lelkem a birkabőr alatt.
Terelte a nyájat és sokmindent ígért:
új legelőt, folyót és ki, amit csak kért.
Glóriát is szerzett, hisz ő lett az Isten,
birkák táborában apelláta nincsen.
Majd egy szép napon a kisbirka látta,
farkas van a bőr alatt, s a szemébe vágta.
Vette a kalapját s búcsú nélkül ment el,
dühítve farkasunkat, evvel a tettel.
Lassan pár birkának kinyílott a szeme
elmaradtak csendben, ez farkasúr érdeme.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: George Tumpeck
