Egy eldugott, nyolcadik kerületi kultúrház rajzszakkörének keretei között, a kreativitás jegyében kezd?dött… A csoportot el?ször Kreatív Csoportnak (kés?bb Krecso) nevezték el, majd FAFEJnek (Fantáziafejleszt? gyakorlatok) majd INDIGOnak (InterDiszciplinárisGondolkodás). Aki létrehozta, Erdély Miklós (1928-1986), az életében alig elismert, mégis az egyik legnagyobb hatású avantgárd m?vész: építész, képz?m?vész, író, filmes. Az avantgárd második hullámának err?l a leginspirálóbb id?szakáról jelent meg egy könyv Kreativitási gyakorlatok, FAFEJ, INDIGO – Erdély Miklós m?vészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986 címmel. A kötetet két m?vészettörténész állította össze, Sz?ke Annamária és Hornyik Sándor.
Egy kis, alternatív kultúrházban…
Az Erdély-életm? feldolgozásának jelent?s lépése ez a kötet, mely dokumentumgy?jteményként szolgálhat a kutatóknak és hasznos lehet az életm?vet fontosnak tartó fiatalabb m?vészgenerációk számára is. Az 1998-ban a M?csarnokban megrendezett életm? kiállításon Erdély Miklós egykori munkatársának, Maurer Dórának a tanítványa, Kapitány András Erdély több jelent?s installációját rekonstruálta Sz?ke Annamária segítségével, aki egyetemi m?vészettörténeti tanulmányait követ?en lett az 1986-ban elhunyt m?vész hagyatékának egyik gondozója. Külön mutatták be Erdély Miklós pedagógiai tevékenységét. Ebben a munkában asszisztensként közrem?ködött Hornyik Sándor fiatal m?vészettörténész, aki az INDIGO csoportról írta a szakdolgozatát. Hogyan is kezd?dik az INDIGO története? Papp Tamás népm?vel? 1975-ben meghívta Maurer Dórát és Erdély Miklóst, hogy tanítsanak rajzot illetve szobrászatot a Ganz Mávag M?vel?dési Központ rajzszakkörében. Közösen kitaláltak egy másfajta tanfolyamot is, amit el?ször Mozgástervezési és kivitelezési gyakorlatoknak, kés?bb Kreativitási gyakorlatoknak neveztek. Több volt ez, mint egy, csak a m?vészet iránt érdekl?d?, f?iskolára jelentkezni akaró fiataloknak el?képzést nyújtó szakkör. Kés?bb autonóm képzési formává alakult, a mozgásra, a m?vészeti alkotófolyamat elemzésére, kísérletezésre és a közös alkotásra helyezték a hangsúlyt. Megmaradt a gyakorlatok leírása is: például úgy ültették le a hallgatókat, hogy az egyik kezüket egy zsinórral egymáshoz kötötték; így az egyik rajzmozdulata a másikat is befolyásolta. A gyakorlat végén értékelték a létrejöv? érdekes, szokatlan formációkat. Els?ként használták föl m?vészi céllal a még nagyon kezdetleges, kevesek számára hozzáférhet? videótechnikát és filmre is készítettek gyakorlatokat. A film webes feldolgozása az Artpool M?vészetkutató Központ honlapján tekinthet? meg.
Kreatív és interdiszciplináris
Az avantgárd m?vészetfelfogása szerint a m?vésznek valami teljesen újat kell létrehoznia. Ez Erdély Miklós esetében több m?vészeti ágban érvényre jutott. A filmben, a képz?m?vészetben és a költészetben egyaránt alkalmazta a montázst, mint alkotási elvet. Gondolkodásában meghatározó volt Erika Landau kreativitásról írt, magyarul a hetvenes évek közepén megjelent könyve, amely tárgyalja a kreativitásról szóló különféle felfogásokat, és a kreativitásra nevelés fontosságát. Erdély interdiszciplináris, azaz több tudományágat, szakterületet közösen érint? kurzust vezetett, mely az 1978 végén alakult INDIGO csoport nevében már meg is jelent. El?zményeként, 1977-ben elkezdett egy fantáziafejleszt? gyakorlatokkal foglalkozó kurzust, FAFEJ néven. A Kreativitási gyakorlatok-korszakban kapcsolatban voltak az Új Zenei Stúdió tagjaival is, Sáry Lászlóval, Jeney Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval.
A szén, a homok meg az aludttej
Az INDIGO csoport tematikus kiállításai közül az els? a szénre, mint anyagra épült. A hagyományos szénrajzok helyett, de azok felhasználásával létrehoztak például egy environmentet: a padlót vastagon beterítették koksszal, kiállítottak egy n?i aktot ábrázoló szénrajzot csirkeháló alatt, egy másik szénnel készült aktot pedig kályhacs?vel világítottak meg. Szintén anyaghoz köt?dött a Homok és mozgásformái kiállítás, amelyr?l ezt írta Erdély: „Sokat bíztunk egy körülbelül 6 köbméteres homokd?ne viszonylagos monumentalitására, de egy fölé akasztott fregoli (Böröcz András) árnyéka hazaivá zsugorította ezt a ver?fényt és tikkadtságot árasztó szobaszaharát. A fregolira er?sített kék celofán árnyékába szélfútta homokot vetítettünk, enyhítve a h?ség képzetét.” Kés?bb megrendezték a M?vészkijárat cím? tárlatot, amelynek témája a jel és jelentés volt. Ennek el?zménye az volt, hogy – mint Erdély írta az 1981-es INDIGO-katalógusban: „A Budapesti Nemzetközi Szemiológiai Kongresszus szervez?it?l megbízást kaptunk, hogy rendezzünk egy, a kongresszussal kapcsolatos bemutatót. Bár kés?bb a rendez?bizottság ett?l m?vészetpolitikai okokból eltekintett, mi a kiállítást mégis megtartottuk az INDIGO csoport kiállítási sorozatának keretében.” A M?vészkijáraton különféle anyagokból hoztak létre installációt: egy hatalmas medencét teleöntöttek tejjel, s miután az megaludt, indigópapírokat helyeztek és prizmán keresztül szivárványt vetítettek rá, majd befújták spray-vel. De „anyagtalan” témákat is feldolgoztak, mint például a H?ség cím? kiállításon, amelyen elvont formában is próbálták megjeleníteni a h?ség fogalmát. Erdély például vett két nagy fanyel? kést, és úgy kalapálta ?ket össze, hogy mindkett? hegye belefúródott a másik fanyelébe, Enyedi Ildikó egy gyümölccsel leevett ingbe belevasalta a gyümölcsfoltot, Ulrich Péter akciója pedig ez volt: egy föltekert fáslit kigurítani, majd a másik végér?l föltekerni. Utolsó kiállításukat 1984-ben rendezték, Ami személyes és ami szent címmel, amelynek keretében Simone Weil könyvcímére, illetve mondatára készítettek munkákat.
A csoportok szellemiségének örökösei
Ebben az id?szakban a zen népszer?sége jelent?sen növekedett a nyugati világban, és Erdély számára mintául szolgált a zen tanító furcsa reakciója a tanítvány kérdésére, vagy a kérdésfeltevés szokatlansága, amit a csoportfoglalkozásokon és mindennapjaiban is alkalmazott. Sok, ma is neves m?vész volt „indigós”, köztük Enyedi Ildikó filmrendez?; Peternák Miklós és Sugár János, akik a Képz?m?vészeti Egyetem Intermédia Intézetének – amely bizonyos értelemben Erdély tanítási módszerének az örököse – tanárai; a Moholy-Nagy M?vészeti Egyetemen (korábban Magyar Iparm?vészeti Egyetem) tanító Szirtes János és Böröcz András képz?m?vész, aki Révész L. Lászlóval indigós korukban közös performance-okat hozott létre. Erdély Miklós halála után többen úgy gondolták, hogy a hazai m?vészeti szcénában nincs mit tovább keresniük. Böröcz András például New Yorkban él, Lábas Zoltán díszlettervez?, Bori Bálint és Nemesi Tivadar képz?m?vészek Németországban telepedtek le.
Értékes dokumentumok
A könyv alapja az Erdély Dániel és Nemesi Tivadar által tervezett, 1981-ben megjelent katalógus és Hornyik Sándor szakdolgozata volt, amely Sz?ke Annamária témavezetésével született. Az „alapanyag” sok képpel, adattal, szöveggel, dokumentummal b?vült a szerkesztés során, többek között most olvasható el?ször az egyik INDIGO-összejövetel fönnmaradt hanganyagának átirata. A kiadványt bibliográfia és kronológia teszi teljessé. A 532 oldalas kötetet négy kiadó közösen jegyzi: a Böröcz András és László által létrehozott 2B Alapítvány, a Gondolat Kiadó, az Erdély Miklós Alapítvány és az MTA M?vészettörténeti Kutató Intézete, amelynek igazgatója, Beke László, az Erdély-hagyaték egyik gondozója, szintén tagja az Erdély Miklós Alapítványnak. A kiadás anyagi támogatásához Louise McCagg amerikai szobrászn?, az Erdély család régi barátja is hozzájárult.
KREATIVITÁSI GYAKORLATOK, FAFEJ, INDIGO
Erdély Miklós m?vészetpedagógiai tevékenysége 1975-1986
összeállította: Hornyik Sándor és Sz?ke Annamária
MTA M?vészettörténeti Kutatóintézet – Gondolat Kiadó – 2B Alapítvány – Erdély Miklós Alapítvány
Budapest, 2008
532 oldal
Ára: 4800 forint
Forrás: prae.hu – Szepesi Dóra
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva
