H.Pulai Éva : Az egyik legnagyobb magyar íróra emlékeznek

Több helyszínen is megemlékezést tartanak január 16-án, Mikszáth Kálmán születésnapján Nógrád megyében és a felvidéki Szklabonyán, az író szül?falujában.

Bagyinszki Istvánné, a salgótarjáni Mikszáth Kálmán Társaság titkára elmondta: az író születésének 162. évfordulója tiszteletére ünnepséget szerveznek Salgótarjánban Mikszáth Kálmán mellszobránál, ahol Kovács Anna irodalomtörténész, a társaság elnöke mond beszédet.

Balassagyarmaton szintén az író mellszobránál, Horpácson a Mikszáth Emlékház kertjében, majd Szklabonyán – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervezésében – a Mikszáth Kálmán Emlékmúzeumnál tartanak megemlékezést.

Ezzel párhuzamosan iskolai programok is zajlanak. A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Gimnáziumban és Szakközépiskolában a hagyományos Madách-Mikszáth vers- és prózamondó versenyt rendezik meg. A pásztói, ugyancsak az író nevét visel? gimnáziumban a Mikszáth nap keretében, a több évtizedes hagyományoknak megfelel?en, pénteken tartják a Mikszáth Szépprózamondó verseny iskolai dönt?jét. Az intézményben Praznovszky Mihály irodalomtörténész tart el?adást Mikszáth munkásságáról.

Mikszáth Kálmán 1847. január 16-án született az akkor még Nógrád megyei Szklabonyán. jságíróként a Pesti Hírlap egyik legkedveltebb szerz?je lett, 1903-tól az Újság f?munkatársaként dolgozott. A jó palócok, A beszél? köntös és a Különös házasság szerz?je Budapesten halt meg 1910-ben.

 

Forrás: www.kulturpart.hu

 

“Egy írót kitüntetni nem lehet sem diadalkapuval,
sem koszorúkkal, úgy mint azzal, ha ôt mûveiben megismerik:
ez a legnagyobb jutalma.”

(Mikszáth Kálmán)

 

“Mikszáthnak nem is volt több igazi közönsége, csak mi, az írómesterségben céhbelijei.
Jókai egy egész országot állandóan tudott kápráztatni,
de Mikszáth az értôk szemét gyönyörködtette különösen.
Ki merte volna fölvenni vele a versenyt, hogy olyan mondatokat írjon,
olyan ötleteket mondjon olyan képet rögtönözzön, mint ô?
Csak mi, akik minden öltésnek ismerjük technikáját, s akik
izzadunk és kínlódunk a referáda-sablonok nyûgében,
mi tudtuk azt, micsoda bûvész és mûvész Mikszáth Kálmán.”

Móricz Zsigmond

 

Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye). ?sei fels?-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevel?ként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel kés?bb Ebeckre költöztek át, ahol a “tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születés? nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüd?gyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínüleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa el?bb még mindig a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, kés?bb, az 1860-as évek második felében pedig már a “gazda” megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.

Iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.

Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelb?l is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböz? f?városi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, F?városi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ? feleségével együtt a f?városba költözött. Nagy nyomorban éltek. Mikszáth el akart válni a feleségét?l, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége nem akart válni így a sikeres író azt hazudta, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme volt, újra összeházasodtak.

Ezután ? is visszahúzódott szül?falujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála el?tt bérbeadta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyz? jelöltette magát, de megbukott.Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.

Pályája

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkeszt?k m?veib?l sok részt egyszer?en kihúztak. 1874-ben jelent meg els? önálló m?ve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböz? napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta els? írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következ? királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ cím? lap segédszerkeszt?je lett. Ezid?tájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkeszt?sége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaer? kellett, így ? maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerz? és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.

1881-ben a Pet?fi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagja lett.

Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (18861890) és Albert (18891921). 1887-t?l élete végéig országgy?lési képvisel? volt, el?bb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid élet? Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság f?munkatársaként dolgozott. 1907-ben összegy?jtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.

Forrás: hu.wikipedia.org

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:32 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1145 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva