Fischer Krisztina : Orvvadász

Engem már meg nem találsz

Talán rossz vagyok, talán keres?,
hangokat halló, belülr?l nevet?.
Néha rémesen n?…
tüzes kisördög,
olykor férfiként kemény,
hol szárnyakat növeszt?,
éji tündér lény.

 

Mézemre rászoktál,

hajszolsz még a bajban,

ha hallgatsz, is vallatsz,

sóhajokat hallatsz…

 

Ha megcélzol, és rám l?sz

eltalálsz, meglehet…

de az én vad kertem

elrejti a lelkemet.

Legutóbbi módosítás: 2009.01.20. @ 17:27 :: Fischer Krisztina
Szerző Fischer Krisztina 16 Írás
Kapcsolatom a művészettel a rajzolással kezdődött. Gyerekkorom óta rajzolok, és grafikát tanultam pár évig. A rajzolás végig kísérte az életem, és kretív kifejező eszköze volt az érzéseimnek, a fájdalmaimnak. A rajzaimban ott vannak az érzéseim, a pillanatnyi hangulatom. Ha pár év múlva rájuk nézek, pontosan tudom, mit éreztem akkor. Történt egyszer, hogy egy hangulatképem sarkába írni kezdtem, és megszületett az első vers. ÁÃ?gy kezdődött. Nem írok gyakran. Amikor írok, elragad, és megállás nélkül írok, születnek a sorok, mintha transzban lennék. A versek mellett pedig gyakran megbújnak apró firkák. :o) Másik szerelmem a spot. römfutó és természetjáró vagyok. :o)