dr Bige Szabolcs- : Fel nem bontott levelek 1

A biciklis postást elütötte az autó *

 

 

Az égi hivatal ajtaján ez a felírat olvasható: FEL NEM BONTOTT LEVELEK OSZTÁLYA. Bent, az íróasztalnál ingujjra vetkőzött, kopaszodó hivatalnok ült. Merengve nézte az asztalon felhalmozódott levéltömeget. Hirtelen felrezzent, ahogy a hírnök belépett.

— Nos, mit hoztál? — kérdezte minden különösebb érdeklődés nélkül.

— Egy illatos levelet — jött a válasz.

— Lássuk! Hátha érdekes lesz. Hogyan jutottál hozzá?

— A biciklis postást elütötte az autó.

— Kezdetnek jó. Folytasd! Mi történt pontosan?

— A híd feljáratánál történt. Egy gépkocsi túl szorosan vette a kanyart és elsodorta a kerékpáros postást. A táskája elrepült, kinyílott, és a levelek szétszóródtak. A kiérkező rendőrök, meg néhány járókelő szedték össze és rakták vissza a táskába. Megérkezett közben a mentő is. A postást a táskával együtt betették a kocsiba. Ez a levél messzebbre sodródott és felakadt egy díszfa ágai között. Nem vették észre. Miután mind elhagyták a helyszínt, elvettem és idehoztam.

— Jól van. Mi lett a sérülttel?

— Csak annyit tudok, hogy elvitte a mentő. Biztos a baleseti osztályra.

— Nézzük meg! Hozd ide a tükröt.

A hírnök a sarokba állított fekete tükröt a hivatalnok elé tette az asztal közepére. Mind a ketten föléje hajoltak, és a sötét felület kivilágosodott.

 

Megjelent egy kórházi szoba, egy kórterem képe. Sápadt arcú sovány férfi feküdt az ágyon, a lábai ortopéd szerkezethez rögzítve felfelé meredtek. Kisírt szemű, szipogó asszony ült mellette egy széken és egy 5 év körüli kisfiú nézegetett megilletődve erre-arra, de elkerülve tekintetével az ijesztő csigákat, huzalokat, amivel az apja lábát rögzítették.

 

— Látod, egy figyelmetlenül bevett kanyar és kerékbetört egy fiatalember pályája. Azzal a lábbal ő többet nem tud kerékpározni.

— Más pályát kell választani.

— Ha lesz rá lehetősége. De ne menjünk a dolgok elé. Inkább lássuk ezt a levelet. A többi ráér.

Az orrához emelte, megszagolta majd elismerően bólintott.

— Női írás, női illat. Nézzük mi áll benne.

A kezét végighúzta a boríték felett, és rögtön láthatóvá vált az írás.

 

Drágám, szerelmem!

Sebtében írok, mert nincs sok időm rá. Nagy baj történt. Apa megtudta, hogy szeretlek. A húgom, Zsuzsi árulta el. Most, még ma délben elvisznek nagymamámhoz, az anyu édesanyjához vidékre. Majd onnan jelentkezem. Most befejezem, mert hallom, jön a postásfiú, akitől küldöm ezt a levelet. Nagyon szeretlek, imádlak. Puszillak!

 

— Ennyi a levél. Mit szólsz hozzá?

— Nem nézhetünk egy kicsit előre? Mi lesz abból, hogy a levél nem érkezik meg a címzetthez?

— Nézzük!

 Megfordította a tükröt és a hátlapja felett tett néhány mozdulatot, mintha simogatná.

 

Megjelent a ház képe. Esti megvilágításban. Csak egy halvány villanykörte világított a kapu felett. Más fény nem is látszott, csak majd a három házzal arrább levő utcai lámpa alig derengő fénye. A sarkon motorkerékpár tűnt fel, megtörve a csendet. Nem állt meg a ház előtt, nem is lassított. Az utca végénél megfordult, majd kikapcsolt motorral hangtalanul gurult végig az utcán. A házon túl, a sötétben megállt. Fiatal fiú szállt le a nyeregből, sisakját lecsatolta és a kormányra akasztotta. Csöndben figyelte a házat, aztán egy apró kaviccsal megdobta az egyik emeleti ablakot. Az ablak kinyílt és megjelent egy leány feje, de nem a fiú által várt leányé, hanem annak a húgáé.

Gyere be a kertbe! suttogta.

A fiút nem kellett bíztatni, egyetlen mozdulattal átugrotta a kerítést és egy fa alatt megvárta a házból érkezőt.

Mi történt? Miért nem jön Kati?

Jaj, te nem is tudod? Elküldték nagy sebbel-lobbal a nagyihoz vidékre, hogy ne találkozzatok többé.

Ó!

Az anyuval utazott el a déli vonattal.

Hol lakik az a nagyi?

Azt én nem tudom, de ha tudnám, sem árulnám el neked.

Miket beszélsz te?

Én azt, hogy nem akarom, hogy utána menj.

Biza miért?

Hogy ezen túl velem randizzál!

Na, abból te nem eszel.

Tudd meg, én árultalak be benneteket apánál!

A fiú erre megragadta Zsuzsi két vállát, s jól megrázta.

Te, te!

Engedj el, mert sikítok, tolvajt kiáltok!

A fiú elengedte, és tanácstalanul nézte a kipirult arcú lányt. Zsuzsi hirtelen megfordult és mielőtt befutott volna a házba, még odasúgta:

Holnap gyere vissza ebben az órában, de ne dobj kavicsot s ezzel el is tűnt.

A fiú lassan átmászott a kerítésen, szétnézett, felült a motorra és lassan pöfögve elhajtott.

 

A hivatalnok és a hírnők egymásra néztek, és mindentudó tekintettel bólintottak.

— Nézzük meg, vajon visszament másnap? — kérte a hírnök egy kis idő után.

— Fontos? — kérdezte vissza a hivatalnok.

— Csak, hogy tudjuk.

Így, újra a fekete tükör fölé hajoltak, ahol ismét megjelent a sötétbe burkolózó udvar.

 

Egy ideig semmi mozgást nem lehetett látni, de hamarosan megjelent a halkan suhanó motorkerékpár kikapcsolt motorral és leoltott lámpával. Egy ugrás, és a fiú már bent is termett a kertben. Nem várt sokat, jött Zsuzsi is az árnyékban osonva. Leültek a kerítés tövében a földre.

Figyelj, Zsuzsi! kezdte a fiú. Tiszázzuk a dolgot. Én azért vagyok most itt, hogy mondd el nekem, ha jött hír Kati felől, és hogy kérjelek meg, szerezd meg a címét.

Ára van annak!

Na, ne vacakolj!

Mondom, ára van!

Beszélj már…

Ha kedves leszel hozzám, akkor én is hírt adok Katiról. Már, ha lesz. Most nem kívánok mást tőled, csak, hogy gondolkodj az ajánlatomon. A feltételeimen.

És ha nem egyezem bele?

Visítok, és kijön apa, hogy agyonverjen.

Adj gondolkodási időt.

Három nap! Gyere vissza hétfő este ilyenkor. Ugyan így.

Ezzel Zsuzsi beszaladt a házba.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dr Bige Szabolcs-
Szerző dr Bige Szabolcs- 603 Írás
Teljes nevem Bige Szabolcs Csaba. Orvos vagyok, nyugdíjas, Marosvásárhelyen végeztem 1960-ban. Most Olaszországban élek.