Gyönyör? hely a Brassó-Pojána, 13 km-re van a várostól. Nem hiába épült oda Románia egyik legnagyobb üdül?telepe. Télen síparadicsom, nyáron a kirándulni, piknikezni vágyók számára számos lehet?ség nyílik. Nem idényhez kötött üdül?hely, állandóan idény van ott. Számos szálloda és vendégl? várja az üdülni vagy kikapcsolódni vágyókat, sok brassói szokott oda felvonulni „megünnepelni valamit.” Na, nem mindenki, csak akinek pénze is van hozzá. De az egyre épül? szállodák, vendégl?k arra utalnak, hogy akadnak elegen, akik meg tudják fizetni. F?leg bukarestiek. Ha valaki lusta gyalogolni, s nem saját autóján akar felmenni, akkor ott a pojánai busz. A buszra való felüléshez sorba kell állni, a helyi buszvállalat alkalmazottai ügyelnek a rendre.
Szép kés? szeptemberi délután volt aznap. A dögleszt? nyári h?séget kellemes meleg váltotta fel. A rövid ujjú blúzban kellemesen érezte magát az ember, de a brassóiak tudták, ha a Pojánába mennek, nem árt felöltözni. Ha lemegy a nap, h?vös lesz errefelé. Ez nem alföld, a hegyek közt vagyunk.
Hétköznap lévén nem sokan várták a buszt, de egy adott pillanatban nagyobb társaság érkezett. Tizen-huszonéves társaság, vidámak, hangosak, sportolóknak néztek ki. Egyetlen 35 év körüli szakállas férfi volt velük, edz?jük lehetett.
Sikeres lehetett a napjuk, mert még mindig kipirulva mesélnek egymásnak, id?nként harsányan fel-felnevetve. A szakállas rájuk szólt, hogy legyenek csendesebbek, s ne zavarják a többi buszra várakozót. Láthatóan tekintélynek örvendett, mert egy ideig lecsitulnak, de kis id? múlva újra felharsant a jókedv. Hiába na, van amit nem lehet magadban tartani.
Megérkezett a busz is. El?re engedték a többi utast, majd ?k is felszálltak. Egy magas barna fiú és egy nádszálkisasszony termet? lány maradtak utolsóknak. A fiú el?re akarta tessékelni a lányt, de ? az ajtó felé lökte a fiút „halálozási sorrendben” megjegyzéssel.
– Els?kb?l lesznek az utolsók! – jegyezte meg az egyik a lányra pillantva, s ett?l a barna fiú, aki utolsó el?ttinek szállt fel, vörös lett, mint a rák. Visszafeleselt valamit, érzékenyen érintette a lánynak küldött üzenet. Tudta ?, hogy nem is a lánynak, hanem neki szólt az övön aluli üzenet. A többiek ráéreztek a gyenge pontjára, s rögtön ugratás célpontjává vált. S nem maradt ez abba egészen a Warthe megállóig. A megállóban csak három huszonéves suhanc ?gyelgett. Ám egy id?sebb néni miatt többen kénytelenek voltak leszállni. A néni megköszönte, majd átment az úton a TBC-szanatórium irányába.
Kezdtek visszaszállni, s megint a lány maradt utolsónak. Ám amikor épp fel szeretett volna lépni, a suhancok elkapták a lányt, visszarántották a lépcs?r?l, s mire a kollégái észbe kaptak, a busz ajtaja becsukódott, s a busz elindult.
– Állj meg, állj meg! – kiabálták. Ám a sof?r ügyet se vetett rájuk. Még bepillantott a tükörbe, látta, hogy „nem lóg ki senki” s rátaposott a gázpedálra. Az utasok döbbenten látták, hogy a lányt megfogják, s cipelni kezdik az erd? irányába. A lány verg?dött, segítségért kiabált, de senki se volt, aki segítségére siessen. Csak a busz utasai látták, s ?k pedig be voltak zárva. Vagy ketten odafurakodtak a sof?rhöz, s elkezdték neki kiabálni, hogy azonnal álljon meg, mert… A sof?r visszaszólt, hogy már elindult, nem állhat meg, máskor ne tátsa a száját, majd jön a következ?vel. Nagy nehezen fogta fel, hogy a többiek meglincselik, ha felérnek, ha nem áll meg azonnal, így úgy döntött, hogy mégis megáll vagy 300m-re a megállótól. A sportoló társaság futásnak eredt, hogy a lány segítségére siessen. A busz elindult, ott hagyta ?ket.
A lányt ketten vitték a karjánál fogva, a harmadik, mint egy f?nök ment néhány lépéssel utánuk. A lány közben magához tért els? ijedtségéb?l. Abbahagyta a kapálózást, látszólag megadta magát. Tett velük néhány lépést, látszólag megadóan. A suhanc, aki jobb oldalról tartotta, engedett a szorításból. A lány erre várt. Sarkával telibe találta a jobb oldali suhancot a legérzékenyebb pontján. Az egy pillanatra elengedte, s összegörnyedt. A bal oldali nem engedte el, hanem le akart kenni a lánynak egy hatalmas pofont, hogy megnyugodjon. Ám a lány jobb karja hárította az ütést, s felhasználva a pofon lendületét kibillentette támadóját egyensúlyából, s egy mozdulattal maga fölött átröpítette. A hátával ért földet. Egy rúgás a földön fekv? állkapcsába, s elöntötte a vér. A tökön rúgott fúriaként tért magához.
– Büdös kurva! Ezt megkeserülöd!
Ököllel támadt a lányra. Ám annak épp jól jött a támadás, gyors mozdulattal bújt ki az ökölcsapás el?l, elkapta a karját, s háta mögött lev? harmadiknak penderítette. Mindketten elestek. A tökön rúgott suhanc újra felugrott, de egy jól irányzott rúgás az állkapcsába elég volt, hogy elveszítse az eszméletét. Ketten maradtak.
– Tudsz karatézni kurvácska? Na lássalak, mit tudsz? Gyere senseihez, tanítson móresre! – állt karate-állásba a megmaradt támadó.
Ám a lány sikeresen kitért a támadás el?l. A suhanc is kivédte a lány két ütését, s?t, sikertelen volt a lány kísérlete is, hogy kibillentse egyensúlyából. A földre esett. De nem vesztette el lélekjelenlétét. A következ? pillanatban a támadója is a földre került, mert a földön megpördül? lány „lekaszálta” a lábáról. Egyszerre pattantak fel, a lány kígyóként bújt ki egy rúgás el?l. Ám ez a rúgás fatális hibának bizonyult. Mikor megpördült, hogy újra szembe találja magát a lánnyal, az orrát hatalmas rúgás érte. Elesett, még felugrott, de a lány fel volt készülve erre is, s újabb ütést kapott. Elvesztette eszméletét.
A lány körülnézett. Ketten vérz? szájjal, orral feküdtek a földön, a harmadik eszméletét vesztve. A háta mögött hallotta a rohanva közeled? társai hangját. E hang visszaadta a lélekjelenlétét és a humorérzékét is. Meghajolt el?ször a támadói irányában, ahogyan a ringben szokás, majd „közönségét” köszöntötte hasonló mozdulattal, szája szélén mosoly bujkált.
– Ép vagy? – kérdezte aggódva az els?ként érkez? barna fiú, akit felszálláskor maga elé engedett.
– Csak egy ütést kaptam. Kibírom. Többet kaptam ma t?led a dönt?ben.
– Azt, a… Ezeket kivégezted! Most már nem szégyellem, hogy legy?ztél – nézett körül a srác.
Ekkor érkezett meg az edz? is. Egy pillanatig nézte a lányt, látta hogy minden rendben. Pillanatig habozott, majd meghajolt el?tte.
– Na, te nem csak a ma megszerzett fekete övet érdemelted ki, hanem néhány Dant is megérdemeltél volna melléje! Tudod ki ez? – mutatott a legutolsónak leterített támadó irányába. – Az Ashihara karate klub tagja. Fekete öve és három Danja van.
– A Shotokan jobb, mint az Ashihara! – vigyorgott fel az egyik. Nálunk egy frissen felkent fekete öves többet tud, mint náluk egy három Danos…
– Ezekkel a szemetekkel mit csinálunk? – kérdezte egyik fiú. – Még „megsimogatjuk” ?ket?
Az edz? szeme akkorát villant, hogy a fiú az ajkába harapott. Majd hamar hozzátette.
– Tudom, a karate nem támadó, hanem védekez? sport. De ez itt nem sport. Ezek a szemetek Gabit meg akarták er?szakolni. Ezek nem emberek!
– Jön már a rend?rség. Két perc és itt vannak. Épp a Pojánába indult egy jár?r – szólt az egyik.
– Te hívtad ki?
Nem tudott válaszolni. Rend?rautó szirénájának vijjogása hasított a leveg?be.
– Volt tanúja az esetnek? – kérdezte az autóból kiszálló rend?rhadnagy. – A francba, maguk itt összejárkáltak mindent!
– Abba a pillanatban, amikor megérkeztünk a nyombiztosításnál fontosabb dolgunk is volt… Mind láttuk mi történt. Távolból.
– Látták mi történt? A támadók merre menekültek el?
– Ã??k a támadók – mutatott a földön fekv?kre az egyik lány. A rend?r gyanakodva nézett rá.
– S akkor ki az áldozat? Ha ezek a támadók?
– Én. Meg akartak er?szakolni.
– S akkor maguk a lány segítségére siettek?
– Nem. Elkéstünk. Nem tudtuk már az agresszorokat megvédeni… – mondta az egyik fiú, pukkadozva a nevetést?l. Erre fergeteges röhögés tört ki, mindenki a hasát fogta.
– Mit marhulnak maguk? Itt b?ntény történt, három ember vérbe van fagyva, s maguknak hülye vicceken jár az eszük? – kérdezte a rend?r idegesen.
– Ezt a lányt a gazfickók, akik itt a földön fekszenek, lehúzták a buszról, be akarták cipelni az erd?be, hogy er?szakolják meg. A busz becsapta az ajtót, s csak 300m-re innen állt meg. Mire ide értünk, „ki voltak végezve.”
– Ezt maga elhinné nekem? – kérdezte a rend?r.
Közben a másik rend?r leguggolt az eszméletlen mellé. Kitapogatta a nyakán az üt?eret, látta, hogy él. Benyúlt hát a zsebébe, s a személyi igazolvány mell?l az Ashihara Karate Club igazolványa került a kezébe.
– Sensei Mircescu Ion. Fekete öv, három Dan. Ezt verte ön meg két társával együtt egyedül? Na ne meséljen nekem!
– A lány ma kapta meg a Shotokan-karate fekete övét Én vagyok az edz?je.
A rend?r ránézett. Egy ideig habozott, majd megkérdezte.
– Mi volt itt? Karate-bandák közti leszámolás? S most rájuk akarják kenni az egészet?
– Nem. Mondtuk, hogy a lányt meg akarták er?szakolni. De ráfáztak.
– Szedd össze mindenkit?l a személyit. 15-en vannak, számold meg. Maguk pedig bejönnek az ?rsre kihallgatásra.
– Há basszus! Indulunk a Pojánába békésen ünnepelni, megtámadnak, s még vádlottként minket kísérnek az ?rsre? Talán még engem akarnak bezárni, mert mertem visszaütni nekik? – kezdett kiabálni Gabi magából kikelve. – Mi az anyámat kellett volna tennem, önként le kellett volna vetkeznem, s széttárjam a lábam, nehogy er?szakoskodás közben megsérüljenek a drágák? Hát már védekezni se szabad? Már az életedért se küzdhetsz, mert elvisz egy idióta rend?r? Ebben a kurva országban csak a b?nöz?knek vannak jogaik? A lány magából kikelve visított. A rend?r nem volt mai csirke, látott már életében magából kikelt embert, de ilyent… Ketten kellett lefogják a lányt.
– Írja le az adatainkat. Mondja meg, hogy holnap hányra menjünk be az ?rsre kihallgatásra. Mind ott leszünk. Felelek érte. Inkább ezekre vigyázzanak, ha magukhoz térnek. Mi szeretnénk ma felmenni a Pojánába ünnepelni, ahogyan terveztük – mondta az edz?.
– A szabályzat el?írása szerint… – kezdte a rend?r, de elharapta a mondat végét. Azt már látta, hogy ez a lány nem színészkedik. Ha mégis segítség nélkül verte meg ?ket, s kiszabadul társai keze közül… Rápillantott a három fekv? alakra. Elképzelte magát a helyükben. Érezte, pulzusa felgyorsul. Na de hogyan visszakozzon?
– Hadnagy úr! Ez a név, AstÃ?Æ?niloaiei Dumitru, mond önnek valamit? – szálalt meg az egyik sebesült mellett guggoló ?rmester? Olyan ismer?s nekem ez a név…
– Nekem is… – Gondolkozott el a hadnagy. – Már tudom. Három éve tartóztatták le nemi er?szakért. A n? visszavonta a vallomását. „Na, ezt nem ússza meg… ezt a n?t nem fogja megfélemlíteni.” tette hozzá gondolatban.
Ment?autó szirénája hasított a leveg?be.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.05. @ 17:00 :: Vandra Attila
