Takács Dezső : Rezervátum

Majd a falka ellened fordul,

csattognak éles fogsorok,

rezgő orrcimpád kitágul,

véres bundádra nyál csorog.

Juthatna mindnek a koncból,

az egész a jó falat,

a nőstény is erre gondol,

harcba őzi az új hadat.

Borul a holdra sötét felleg,

érzed, itt nincs remény,

már csak ott dereng fény,

távol, a semmi közepén.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.03. @ 13:53 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.