Tudásra, mit útravalóul hoztam…
Én még emlékszem régi hitemre,
Tudásra, mit útravalóul hoztam…
– békés meleg öl vigyáz életemre –
…valami történik! Piros lobban…
fájdalmas vészjelzések rikoltanak,
rémületbe ejt? vérvörös vészfények
szikráznak bele létembe, sikoltanak,
körbefonnak nem ismert rémségek:
Lélegezz: mert meghalsz!
Ügyetlen, kényszerzubbony-testben
Tudatomnak nincs hova kapcsolódni…
Sérülékeny apró csomaggá lettem!
Fájdalmak rémként tudnak rám fonódni…
Lélegezz: mert meghalsz!
A nehézségi er? fájdalmasan szörny?,
minden jéghideg és ijeszt?en kemény,
testem, mint törékeny pilleszárny, könny?,
csak a Mama hangja: abban lakik a remény!
Lélegezz: mert meghalsz!
Sebezhet? lettem. VÉDTELEN!
Arra is képtelen, hogy sikoltsam:
Segítség! Mama, védj meg engem!
Már nem vagyok az, aki voltam!
