Juhász M. Lajos : Rágyújtok

kapar mégis e néma makacs dal

a régi lakásban, itt volt az ágyunk

a falon ölelések és hátatfordítások

árnyéka, a nagy fotel négy lába

nyomott nyomot a parkettába.

 

A komód mögötti örök takarásba

esve, elhányva félszemére vak

mackó hallgat: piszkossárga

drótsz?r, medvetalpa piros  

 

puha filcb?l, kihullott f?részpor,

elnémult brummogása. Er?s szeszt

töltök pohárba – a felejtésre! –

visszhangoznak nevetések, sírások

 

félsz-e még? 

 

az ajtó mögötti sötétb?l szuszogó 

egyedülhagyottság néz rám fél 

szemével üresen, sarokba dobva.

Felveszem, táskámba rakom.

 

Pattanás. Vakard, ne múljon soha,

tépd a sebeket, vérezzen mindig,

és nézd, egy lehetetlen könnycsepp 

útja szemedt?l a szádig  arcodon 

 

elég már

cigarettám

 

Feln?ttél. Miért kapar mégis e néma 

makacs dal füstmarta torkodon?

Hiányzol. Nem, nem félek, talán 

csak a magánytól kicsit.

 

A gangról rácsszeletelte fény

potyog be az ablakon, a csapból

sötétség csöpög. A kulcsot

keresem zsebemben, zárok.

 

A hamutálba ejtem a csikket.

Legutóbbi módosítás: 2008.12.27. @ 18:22 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)