Juhász M. Lajos : A kirakaton át

… kint vagyok …

 

Ma találkoztunk az Alabárdosnál.

A napsütésben utunk párhuzamosa

ellenkező irányba vezetett.

Zöld pulóveredben dolgozni mentél,

ragyogott a napfény arcodon

és az a régi csillogó tekintet.

Én meg öntudatlan élveztem

a novemberi napot.

Símogathatnál te is így reggel,

ha akkor nem rontom el.

Éppen csak rám mosolyogtál,

gödröcskék az arcodon.

 

Mindig figyelem bárhol járok,

meglátlak-e, most meg alig vettelek észre,

bár jól megnéztem zöld pulóvered,

magamban még csettintettem is talán.

A nap mögé bújtak összegabalyodó titkaink,

amit, mint egy cipőfőzőn régi göböt,

én még mindig nem bogoztam ki.

 

Pedig csavaros rögeszmém szerint

mindig a bolt felé megyek, ahol te

és a könyvek (most majdnem könnyeket írtam)

bent vagy a kirakat mögött, én meg

emlékeddel kint vagyok könnyek nélkül

és néküled a kirakat előtt.

 

És azt akarom, te láss, én meg direkt

nem nézek arra, ha kinézel éppen,

ahogy bámultuk ketten a napsütést húsz éve,

akkor még egyfelé tartó

párhuzamos tekintettel,

a kirakaton át.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.19. @ 15:16 :: Juhász M. Lajos
Szerző Juhász M. Lajos 100 Írás
http://radiobauhauz.blogter.hu/ lézengő ritter (1959-es évjárat)