*
Hópehely
A hatalmas hópehely leesett a fáról
csendesen legurult a vakond nadrágjáról,
majd a földre érve csak huppant egy nagyot,
büszkén felkiáltott: – Én hópehely vagyok!
– Mi is, mi is – röppent fel a válasz
– nem vagy egyedül, de itt kiabálhatsz.
Hópelyhünk pillái igen csak rebbentek,
hómező közepén meresztett szemeket.
Valahol zene szólt, kiscsengő csilingelt,
jótündér repkedett, télapó kilincselt.
A krampusz is ott volt, virgácsokat osztott.
Jaj, jaj mindenkinek, ki egy kicsit is rossz volt!
Hópelyhünk durcás, mert nem öve az érdem,
– minek estem nagyot, ha most fáj a térdem.
És csak duzzogott, míg mindenki nevetett,
így kívánt Hópehely kellemes ünnepet.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.19. @ 14:01 :: George Tumpeck
