Talán a holnap is felcibál magához újra, s enged túlélni…
Kimerültem. Érzem,
ahogy felküzd egy er? a
tegnapból a mába;
a tegnapnak – hol megharcoltam
a ma létjogosultságáért –
tán nem vész ereje kárba.
Ma újra megvívom
a perceket, remélve,
hogy nem lesz ma sem hiába,
nem enyészik minden álom
és remény a novemberi
színes, korhadó avarral
együtt a sárba.
Talán a holnap is felcibál
magához újra, s enged
túlélni, nem ?z el
haragjába’.
