Tycho Brahe
Az már eddig is közismert volt a csillagászok társadalmában, hogy Brahe egy t?lünk tízezer fényévre lév? szupernova felrobbanásából következtetett arra, hogy szemben az addigi kozmológiai felfogással, a Holdon túli világ korántsem változatlan. Arisztotelész tanítása szerint ugyanis nem keletkezhetnek új csillagok a Hold fölötti világban
A jeles napon, 1572. november 11-én jelent meg az égbolton felrobbant szupernova fénye. Fényessége vetekedett a Földr?l a legfényesebb csillagnak t?n? Vénusz bolygó tündöklésével. Két héten át még fényes nappal is látható volt az égbolton, míg végül 16 hónappal megjelenése után végleg elt?nt.
A dán tudós arra a következtetésre jutott, hogy egy új csillagot fedezett fel a Cassiopeia csillagképben. Akkoriban még nem volt használatos a csillagászati távcs?, de Brahe pontos számításokkal igazolta, hogy olyan égi jelenségre – az ? megfogalmazása szerint nova stellára – bukkant, amely a Holdon túl van, vagyis születhetnek csillagok ebben a szférában is.
A Brahe-szupernovát, pontosabban annak maradványait a Föld körül pályán kering? Hubble ?rtávcs? segítségével 2004-ben sikerült megtalálni. Azért a maradványait, mert a szupernova robbanásából keletkezett fény már jó ideje elszáguldott a Föld mellett, de a kozmikus felh?k azóta is visszatükrözik egy részét, vagyis egyfajta „fényecho” jelenségr?l van szó.
Német, japán és holland csillagászok ezeknek a visszaver?dött fényfoszlányoknak az elemzéséb?l következtettek arra, hogy Brahe „nova stellája” egy szoros kett?s rendszer, azaz egy fehér törpe kategóriájába tartozó csillag és kísér?csillaga termonukleáris robbanásának a végterméke volt.
A felfedez?k a Nature cím? amerikai tudományos szaklap legfrissebb számában számolnak be kutatásaik eredményeir?l.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:35 :: H.Pulai Éva
