Bonifert Ádám : Vízió

Nyomtatás

Tegnaparcú holnapokban

üvegtest? lét megdobban,

kövek b?rét felszabdalja,

nincs teteje, nincsen alja,

üvegtest? jelenekben,

gyökeres múlt szála lebben,

tegnaparcú eljövések,

pillanatot k?be vésnek,

s vélhet?, hogy ez fejl?dés,

de az er? olyan kevés,

tegnap arcát holnap ?rzi,

de még meddig bírja, gy?zi –

a jöv? a jelenekkel

terhes – mit tehet az ember?

Világra szüli a holnap,

lenyomatát egy más kornak,

s üvegtest? tegnapokból

megkövesült létet sajtol.