Vandra Attila : Nem kérünk souvenirt!

Horvátországban sok kalandra van lehet?ség. Egy a sok közül.

 

Horvát tengerpart. Gyönyör?! A hegyek a tengerb?l n?nek ki, sziklás part, erd?vel borítva. Egyszerre érzi magát az ember a tengeren és a hegyekben. Mediterrán növényzet, még pálmafák is találhatók néhol. Ugyan azt vadászni lehet, hogy hol lehet „hozzáférni” a tengerhez, s ahol lehet, a román tengerpart homokjához szokott turista eléggé idegenkedve fogadja, hogy pokrócát kénytelen éles kövekre helyezni, a tengerben pedig igazán kellemetlenül élesek a kavicsok, de hát miután úszni kezdesz, már nem zavarnak. Ugyan van egy bökken?, hogy hirtelen mélyül, s kisgyermeknek, nem úszóknak nem épp barátságos hely. Ám ennek következtében nincs is akkora tömegnyomor, mint Mamaian. Csendes öblök, a tenger alig hullámzik, nem szól a nem igényelt zene, van árnyék, itt nemcsak szórakozni, pihenni is lehet.

A tengerparti városokból d?l a történelem, ókori romok, például az aréna, amely a római Colosseumra kicsinyített mása, középkori várak, Ferenc József korabeli épületekkel tarkított sétány gyönyörködteti az ide látogatót. Emlék nélkül hogy térjél haza? Souvenir árulnak is b?ven, s mind ilyenkor lenni szokott a választék az m?vészit?l a hátborzongató giccsig terjed.

Sok a turista errefelé, németek, svédek, dánok, lengyelek, rengeteg olasz, elég sok magyar turista is akad. Közöttük egy erdélyi család, anya, apa, s feln?tt lányuk is ott sétál a kiköt?ben, amikor egy csinos lány szólítja meg ?ket. Meglep?en jól tud angolul, ritka madár ez errefelé.

– Vegyenek souvenirt. Egy emléket ebb?l a csodaszép városból. Van medál, nyaklánc, pénztárca, sapka, trikó, nagy a választék. Ilyen szépeket nem találnak akárhol, ezek m?vészi érzékkel készültek! Van itt a család minden tagjának, fiatalnak, id?sebbnek, férfinak és n?nek egyaránt!

A lány fülig ér? szájjal ajánlja apjának, hogy vegyen egy trikót. Angolul, hogy a lány is értse. Apja, aki addig ügyet se vetett a kiállított tárgyakra, a souvenir-vásárlást a n?kre bízva, gyanakodva fordul vissza. Hallotta már a lányának a hangján, hogy valami turpisság van a dologban. S miért szólt a lány angolul? Csak odapillant, s mindjárt érti miért.

– Nem köszönöm, inkább anyádnak vegyél. – hárítja el az ajánlatot kuncogva, magyarul. Az eladólány nem érti a szavakat, de a gesztusából rájön, hogy mit mondott. Felkap egy másikat, n?i szabásút, s nyújtja is az asszony felé. Közeledik is hozzá, hogy hozzámérje, gy?z?djön meg róla, hogy jól állna neki. Az asszony két kézzel szabadkozik, ? nem vesz ilyesmit, s hátrálni kezd. A férfi elfordul, hogy ne röhögje szembe az eladót, mert elképzeli tanárn? feleségét amint azzal a trikóval beállít az iskolába.

Egy Daciából kiszáll egy n? és egy férfi. Ã??ket nézik, s hasukat fogják nevettükben.

Utolsó szalmaszálba kapaszkodva az eladó a lányhoz fordul. Hiszen ajánlotta apjának is!

– Legalább ön vegyen egyet! Melyik a kedvenc színe?

– Köszönöm, nem.

– Minden jókép? pasas maga után fordulna!

– Az biztos! Ha Brassói Kapu utcán végigmennék, mindenki engem bámulna! A férfiak azonnal ajánlatot is tennének.

– ????

– De csak addig, amíg egy rend?r meg nem jelenne, mert az azonnal le is tartóztatna. Közbotrány okozásért – magyarázkodott.

– Közbotrány okozásért? De hát sokan vesznek ilyen trikót.

– A felirat…

– A felirat? Mi van vele?

– Azt írja rajta, hogy I love Pula.

– Minden városban lehet ilyent találni! I love London, I love Roma…

– Igen, de Pula románul a férfi nemi szerv vulgáris neve…

A lány barátságossága azonnal megsz?nt. Hátat fordított, s elkezdte újra hajtogatni a trikókat.

Ã??k pedig vihogva vonultak tovább sorba elképzelték egymást, amint megjelennének otthon az I love Pula feliratú trikókban…

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.07. @ 10:12 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.