Üres lett a gyermekszoba,
A lányom már gyógyszerész.
Menzán eszik tavaly óta
A nagyra n?tt kis csibész.
Csak két tányér árválkodik
A konyhában az asztalon.
Nem hisztizik a leányom,
A másikat akarom!
A bors nem baj az ételben,
Nem válogat most már senki.
Az uzsonnát se kritizálja
Se nagyobbik, se a kicsi.
Rend marad az asztalokon,
Meg a játékpolc el?tt.
Nem írja a szobaajtón,
Hiroshima, ’45.
Komputerem elromlott ma,
Nincsen, aki megjavítsa.
Nem mondja nekem senki többé,
Állj félre te buta!
Feleségem nagyon mérges…
Nem ölel át kislánykéz,
Nem fogja az anyja pártját
Az a h?tlen kis csibész.
Eltörött a kristályváza,
Nincs, akire kenjem én,
Nem találok b?nbakot már,
A felel?sség csak enyém.
Se magnóról se CD-r?l
nem üvölt a Republic.
Nem szárnyalja túl ?t többé
Hanger?ben Britney Spears…
Nem zavarja nyugalmamat
Gyermekzsivaj, nagy vita.
Csend honol a négy szobában,
Túl nagy a harmónia.
Nem szakítja meg a krímit,
Hogy üvölt a leányom,
„Megfogtad a baba lábát!”
Ezt most aztán megbánod!
A lányomba a kis hamis,
Álnokul nem könyököl.
Hogy utána üvölthesse,
Mami ments meg, mert megöl!
Nincs, akinek azt mondjam, hogy
– Neked ezt még nem szabad!
S nem érvelhetek azzal megint:
– Azért mert még kicsi vagy!
– Ne üss vissza, ha megütött
Neked legyen több eszed!
Nincs, akinek mondjam ezt már…
A könnyem is elered.
Nem virrasztok éjszakákat,
Nem zavarják álmaim,
Ezt vártam én éveken át,
Teljesültek vágyaim.
Nem kell nekem a csend,
Meg ez a sok nyugalom.
Vágyam immár megváltozott:
Unokáim akarom!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.20. @ 20:05 :: Vandra Attila
