Vandra Attila : A beteljesült vágy

Alig várjuk, feln?jenek. S tanuljanak rendet. Ne üljenek a nyakunkon. Ne veszekedjenek. Hagyjanak békén… S ha feln?nek… visszapergetnénk az id?t.

 

 

Üres lett a gyermekszoba,

A lányom már gyógyszerész.

Menzán eszik tavaly óta

A nagyra n?tt kis csibész.

 

Csak két tányér árválkodik

A konyhában az asztalon.

Nem hisztizik a leányom,

A másikat akarom!

 

A bors nem baj az ételben,

Nem válogat most már senki.

Az uzsonnát se kritizálja

Se nagyobbik, se a kicsi.

 

Rend marad az asztalokon,

Meg a játékpolc el?tt.

Nem írja a szobaajtón,

Hiroshima, ’45.

 

Komputerem elromlott ma,

Nincsen, aki megjavítsa.

Nem mondja nekem senki többé,

Állj félre te buta!

 

Feleségem nagyon mérges…

Nem ölel át kislánykéz,

Nem fogja az anyja pártját

Az a h?tlen kis csibész.

 

Eltörött a kristályváza,

Nincs, akire kenjem én,

Nem találok b?nbakot már,

A felel?sség csak enyém.

 

Se magnóról se CD-r?l

nem üvölt a Republic.

Nem szárnyalja túl ?t többé

Hanger?ben Britney Spears…

 

Nem zavarja nyugalmamat

Gyermekzsivaj, nagy vita.

Csend honol a négy szobában,

Túl nagy a harmónia.

 

Nem szakítja meg a krímit,

Hogy üvölt a leányom,

„Megfogtad a baba lábát!”

Ezt most aztán megbánod!

 

A lányomba a kis hamis,

Álnokul nem könyököl.

Hogy utána üvölthesse,

Mami ments meg, mert megöl!

 

Nincs, akinek azt mondjam, hogy

– Neked ezt még nem szabad!

S nem érvelhetek azzal megint:

– Azért mert még kicsi vagy!

 

– Ne üss vissza, ha megütött

Neked legyen több eszed!

Nincs, akinek mondjam ezt már…

A könnyem is elered.

 

Nem virrasztok éjszakákat,

Nem zavarják álmaim,

Ezt vártam én éveken át,

Teljesültek vágyaim.

 

Nem kell nekem a csend,

Meg ez a sok nyugalom.

Vágyam immár megváltozott:

Unokáim akarom!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.20. @ 20:05 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.