Utunk hová vezet? Ninivébe?…*
A kór terjed emberről emberre,
jövünk – megyünk, szédelgünk,…
nincs helyünk.
Utunk hová vezet?
Ninivébe?…
Nem fáj fejünk se, lassan ocsúdunk,
képünkbe röhögnek, felhörpintenek
minden utolsó kortyot előlünk,
megeszik az utolsó morzsát is.
Maradékkal megkínálnak: Ti balgák,
egyetek! Kaptok cirkuszt, kenyeret!
Legutóbbi módosítás: 2008.09.14. @ 06:36 :: Szulimán Eleonóra
